– Azért szerettem volna dolgozni ott, mert azok az ötleteim támadtak, amiket leírtam a pályázatban. Ezeket az újításokat meg kell valósítani, még ha nem is a Radnótiban, vagy nem is egyetlen helyen.
|
„Olyanfajta embert próbáltam csinálni, aki ritkán önmaga”
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
– Milyen újításokra gondol?
– Nem az a színház, hogy a nap végén kijönnek a színészek, eljátszanak egy százéves színdarabot eredeti ruhákban, aztán lemegy a függöny. De mi van délután és reggel? Valami élőbb organizmus az igazi színház, nem elég, hogy minden este hétkor van mit játszani.
– A pályázatából is kiderült, hogy egyformán természetes közege a színház, a film és a tévé. Még egy filmsorozat forgatását is tervezte a színházban.
– Ez nem egy újdonság. Az Egyesült Államokban a színházak már rég kinyíltak. Az Agymenők című sorozatot például úgy veszik fel, hogy bejönnek a színészek, beül a közönség, betesznek öt kamerát, és elmondja egy közönséganimátor, hogy melyik részt és abból melyik jelenetet veszik fel. A szereplők előadnak egy öt-hat perces részletet, a nézők beavatottnak érzik magukat, mert látnak forgatást, színházat, látják a hibákat. Emellett a színészek megjelennek a televízióban, márpedig a legnagyobb ismertséget ma is onnan lehet megszerezni. Az én elképzelésemben a színház, a tévé és az online tartalom húzná egymást. Mozdítana valamit azon is, hogy mindig nyavalygunk, hogy nincs pénz. A szemléletváltás, hogy a színházi előadás és a film is egy termék, nagyon lassan megy végbe.
– Mennyire mozog otthonosan a budapesti éjszakában?
– Én vagy Désiék és Az éjszakám a nappalod, vagy az Aranyélet kamerái előtt töltöm a budapesti éjszakát. Esetleg Madarász István filmjének, a Huroknak a forgatási helyszínein. Nekem a szegedi éjszakák vannak meg a nyolcvanas évekből: JATE Klub, Tiszagyöngye, Diszkóhajó. Ott voltam kamasz. Mindig rácsodálkozom, hogy vannak emberek, akik nem tudják, mi a videodiszkó, ami az életem meghatározója volt.
Névjegy
Anger Zsolt
Az 1969-ben született művész dolgozott Szegeden, Kaposváron, Egerben, Kecskeméten, Sopronban, a Vígszínházban és az Örkényben. 2006 óta szabadfoglalkozású színész, rendező. Emlékezetes alakítása volt a boncnok A nyomozó című filmben, legtöbben a Hacktion (Újratöltve) című televíziós sorozat jó fej rendőreként ismerik.
– A korhely színészélet is kimaradt?
– Megvolt a kaposvári éjszaka, ahol az égvilágon semmi nem volt, csak a színház és egy harminc négyzetméteres pince, az Arizona. Tán még létezik is. Az ember bement reggel a színházba, dolgozott tizenhat órát, aztán lement négy órára az Arizonába, aludt négy órát, és másnap elölről. Nyolc évet töltöttem ott, most viszont itt lakom, a Sohóban. A mai Budapesten a hét bármelyik napján éjjel egykor kifülelsz az ablakon, és nem tudod, milyen nap van. Mindig azt hiszed, péntek este. Sok idegen szót hallani, olyan, mint a Szárnyas fejvadászban. Mindenféle náció, korosztály és irányzat elvegyül, jól érzi magát. Ez egy eléggé erős kép Pestről, ezt akartuk Az éjszakám a nappalodban megragadni.
– A film szerint szürreális hely?
– Nagyon furcsa képi világa van a filmnek, ami Csukás Sándor operatőrnek köszönhető. A szerző-rendező párosnak régi víziója az álmatlan férfi esete a budapesti éjszakában. Az egész egy fura látomás. Valóságosak a figurák, de mivel egy inszomniás ember történetében vagyunk, azzal is játszottak, hogy ha akarom, akkor csak egy álom az egész.
– Ebből adódik, hogy az ön karaktere, Volf is, mondhatni, egyedi?
– Volf a budapesti éjszaka elmaradhatatlan arca. Az éjszakai fertőben otthonosan mozgó figura. Olyanfajta embert próbáltam csinálni, aki ritkán önmaga. Mindig fönt van és mindig harminc centivel följebb, mint bárki más. Pitiáner, időnként még gyáva is. Manipulatív, állandó álmodozó, csirkefogó.
Világosság éjfélkor
Az éjszakám a nappalod című filmről Fáy Miklós írt kritikát a Népszabadságban. Ezt itt olvashatják >>>
– Mintha két világ határán mozogna, és irányítaná a sötét erőket, ahogy A Mester és Margarita Wolandja.
– Désinek és nekem is megfordult a fejünkben ez a párhuzam. A Bulgakov-regényben ezek az alakok húsvér figuráknak tűnnek, de a pokolból jöttek. Ez Volf kapcsán is elhangzik a filmben. Senki sem látta aludni. Senki nem tudja, hol lakik. Mikor feljön a nap, valahogy köddé válik, eltűnik, és este ezerszázalékos izzással előkerül. Csettint egyet, maga köré legyint pár szerencsétlent, aztán elindulnak az éjszakába elkövetni valamit.
– Szimpatikus karakter...
– Remélem, hogy az. Szerintem ezek a filmek akkor működnek jól, ha van a karakterekben önirónia. Mint a régi csehszlovák vígjátékok, ahol, akit utáltunk, azt is szerettük.
