galéria megtekintése

Előválasztás – elővereség

4 komment

Forgács Imre

A Szalay-kör nevében tekintélyes közszereplők javaslata jelent meg az előválasztásról a Népszabadság november ­14-i számában. A téma nem először szerepelt a lapban, így vélhetően minden olvasó tudja már, mi az eljárás célja. E módszerrel a széttöredezett ellenzék elvben képes lehetne demokratikus módon kiválasztani a közös miniszterelnök-jelöltet és a 106 egyéni választókörzetben egységesen támogatandó ellenzéki jelölteket. A Republikon Intézet és a Szalay-kör joggal hivatkozik az európai és a nyugati világ demokratikus alapértékeire, csakhogy az alaptörvény és az új választójogi rendszer elfogadtatása óta Magyarország már nem tekinthető európai értelemben jogállamnak.

Érthetetlen a Szalay-kör tiszteletre méltó képviselőinek a jóhiszeműsége. Vajon mire alapozzák azt a feltételezésüket, hogy az előválasztás az ellenzék belügye lehet, ahol csak „a demokratikus oldal értékeit osztó szavazók vehetnek részt"? Látnak arra jogi vagy politikai lehetőséget, hogy egy – a demokratikus játékszabályokhoz ragaszkodó – előválasztási eljárásból bárkit előzetesen ki lehessen zárni? Komolyan gondolják, hogy az a kormányzó párt, amelynek vezetője mindig is semmibe vette az európai és a hazai jogot, számolatlanul, sajátjaként szórja a közpénzt, ölbe tett kézzel nézi, hogy az ellenzéki pártok megtalálják ellene a legesélyesebb kihívóikat? Ez nem életszerű feltételezés olyan kormány esetében, amely ontja magából a kreatív jogpusztító ötleteket.

Nem szeretnék ötleteket adni a hatalom jelenlegi gyakorlóinak, de biztosan kitalálják maguktól is, miként rendezzék le az előválasztásokba bonyolódó ellenzéket. Biztosan felvetnék például, hogy a magyar jogrendszer nem ismeri az előválasztás intézményét, így az ellenzéki pártok kezdeményezése súlyosan jog- és alkotmánysértő. Komoly anyagi és kommunikációs erőket vethetnének be, hogy az előválasztás a részvétlenség miatt valljon kudarcot. Az ellenkező taktika sem zárható ki: lehet, hogy maga a Fidesz ösztönözné csendben saját hívei részvételét. Azzal az instrukcióval, hogy mindenki szavazzon ugyanazon ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltjére, s így hamisítsák meg az eredményt. Ezzel a 2018-as országgyűlési választás sorsa is eldönthető, miután az ellenzéki pártok igen nehéz helyzetbe kerülnének. Ha leleplezik a manipulációt és nem fogadják el az előválasztások eredményét, az óriási botrány és presztízsveszteség lenne mindenki számára, s újrakezdődne a mindenki harca mindenki ellen az ellenzéki oldalon.

 

Egy korábbi cikkben (Népszabadság, 2015. június 17.) megpróbáltam szakmai érveket is felhozni az előválasztás ellen. A legnagyobb problémának változatlanul azt tartom, hogy a közös miniszterelnök-jelölt nem kerülhet ki a jelenlegi ellenzéki pártok vezetői közül. Ezzel senki politikusi képességeit nem szeretném kétségbe vonni. Még csak nem is arról a rengeteg munkáról mondok véleményt, amit egy diktatúrába hajló, hazug rendszer leváltása érdekében naponta végeznek. Az igazi probléma a 2010-es, majd a 2014-es választási vereség mértéke és az – ebből következően – szinte elkerülhetetlen szétesés. A szocialisták és a liberálisok az elvesztett támogatóik többségét azóta sem tudták visszaszerezni. Attól nem lesz jobb a helyzetük, hogy hónapokig tartó nyilvános mérkőzés keretében kölcsönösen lejáratják egymást.

Az ellenzéki politikusoknak a közös miniszterelnök-jelöltet a pártokon kívüli szférákban kellene keresniük. Az európai Magyar Köztársaság újjáépítése érdekében a majdani kormány csak szakértői lehet, amelynek vezetője és tagjai nem „előválaszthatók". Egy kellő szakmai tekintéllyel, netán nemzetközi elismertséggel bíró jelölt a teljesítményével már korábban „megmérette" magát, ráadásul nem is csak egy politikai közösségen belül.

Az előválasztás – ebben egyetérthetünk a Szalay-kör szakértőivel – számos konszolidált demokráciában igen jól működik.

Igaz, többnyire befolyásos, nagy pártok szokták így versenyeztetni a saját jelöltjeiket még a választások előtt. A mai magyar helyzet ismeretében azonban inkább abban reménykedjünk, hogy a demokratikus pártoknak idővel sikerül megegyezniük a megfelelő szakemberek személyében. Most olyanokra lenne szükség, akiket nem terhel a pártpolitikai múlt, s akik képesek és egyben hajlandóak is egy tönkretett ország kormányzására. Minden ellenzéki erőnek – ideértve az európai értékeket valló jobboldaliakat is – őket kellene támogatniuk.

A szerző  volt igazságügyi és rendészeti miniszter

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.