A bíróság szerint nem szándékosan, de túl nagy a hasonlóság Robin Thicke és Pharrell Williams 2013-as megaslágare, valamint egy 1977-es Marvin Gaye-dal között. Mese az okos producerről, aki lopott is meg nem is – és a telhetetlen családról, amely már az újabb pert fontolgatja.
hirdetés
A hét legforróbb zenei témáját egyértelműen a Blurred Lines-botrány szolgáltatta, amely egyesek szerint nem több, mint a Gaye-család nem túl jól átgondolt akciója az egyébként is szépen csordogáló jogdíjak kiegészítésére, mások szerint viszont olyan precedens értékű per, amely megváltoztathatja a zeneipar működését.
No, de nézzük, mi is történt valójában!
A Marvin Gaye-rajongók már akkor felhördültek, amikor 2013-ban először hallották a Blurred Lines című számot, ami egy csapásra bedobta a köztudatba Robin Thicke nevét. Most azonban a bíróság is kimondta, hogy az 1984-ben elhunyt Gaye örökösei 7,4 millió dolláros (körülbelül kétmilliárd forintos) kártérítésre jogosultak, mivel a plágium vádja megállja a helyét. Igaz, a jogsértés a bíróság szerint nem volt szándékos, bármit is jelentsen ez ilyen egyértelmű hasonlóság esetében. Thicke a tárgyalóteremben ráadásul azzal is előállt, hogy tulajdonképpen semmi köze a dalhoz, csak azért került a neve a szerzők közé, mert szégyellte, hogy a legnagyobb slágerét még részben sem ő írta. Alkohol- és drogfüggőségével is érvelt: azt mondta, a kérdéses dal megszületésekor alig volt beszámítható állapotban. Szerencsétlen Pharrell – bár kénytelen volt belátni, hogy a két szám tényleg hasonlít – rögtönzött koncertet tartott a tárgyalóteremben, bebizonyítandó, hogy attól még, hogy két szám hangjai megegyeznek, korántsem biztos, hogy lopásról van szó – a tisztelt bíróságot viszont ez különösebben nem tudta meghatni.
Aki maga szeretné eldönteni, lopás-e a Blurred Lines vagy sem, az hallgassa meg ezt a mashupot, amelyben az 1977-es "eredetit" és a 2013-as, két Grammy-díjra jelölt számot keverték össze. Érdemes a basszus mellett az ütősöket is figyelni.
A leleményes internetezők egy rakás mémet is buheráltak az ügyhöz: az eredeti felvételeken fel-felvillanó #thicke hashtaget például a #gaye feliratra cserélték... Érdekesség, hogy 2008-ban Pharrell Williams cimborája, Justin Timberlake is elénekelte a Got To Give It Up-ot egy zenés showműsorban. Itt még szembetűnőbb a hasonlóság:
hirdetés
Nem a plágiumvád volt amúgy az egyetlen probléma a dallal: a dalszöveg és a videoklip hímsovinizmusa jókora hullámokat vert. Valóban elég merész dolog a családon belüli és a nemi erőszak elleni küzdelem felélénkülésének kellős közepén olyan szöveggel kijönni, amely arról szól, hogy hiába mond a nő nemet, a férfi valójában pontosan tudja: a nem, az igent jelent, úgyhogy mindenki jobban jár, ha a nő jó kislány lesz, és beadja szépen a derekát.
A videóban pucéron szaladgáló Emily Ratajkowski modell vélhetően túl tudott lépni a női alárendeltség kérdéskörén, ugyanis a klip szupersztárrá tette, a számot azonban húsznál is több angol egyetem rendezvényeiről tiltották ki, a zenekedvelők pedig csak az alkalmas pillanatra vártak, hogy beolvassanak Thicke-nek. Az énekes kiadója remek alkalmat szolgáltatott ehhez, amikor gyanútlanul kérdezz-felelek játékra invitálta a rajongókat a Twitteren arra senki sem volt felkészülve, hogy a közösségi oldal felületét pillanatokon belül elözönlik a közösségi oldal felületét a nőjogi harcosok.
"A következő könnyed slágeredben a szexuális abúzus mely formáját legitimizálod majd?"
"Komolyan írtál egy megerőszakolós himnuszt a feleségednek, aztán csodálkozol, hogy el akar válni?"
Záporoztak az ilyen és ehhez hasonló üzenetek, így a kérdezz-felelek totális kudarcba fulladt.
Hiába: a Blurred Lines majdnem 15 millió példányban kelt el, ezzel a szám minden idők legsikeresebb kislemezei közé került, 16,7 millió dollárt profitot termelve Pharrelléknek. Ha ehhez hozzávesszük, mennyi pénzt termelhetett Thicke 2013-as turnéja, illetve Williams 2014-es bombaslágere, a Happy, elképzelhetjük, hogy a szerzőpárost nem vágja majd földhöz a 7,4 millió dolláros büntetés, ha végül fizetésre kerül a sor. Mivel az ítélet első fokon született, a vesztes fél bizonyára fellebbez majd. A Blurred Lines Wikipedia-oldalán mindenesetre már Marvin Gaye neve is a szerzők között szerepel.
Csakhogy a történet itt korántsem ért véget, a Gaye-örökösök ugyanis vérszemet kaptak, és most Pharrell másik gigaslágerét, a Happyt vették szőnyegbombázás alá. A család szerint teljesen evidens, hogy a dalt Marvin Gaye Ain't That Peculiar című daláról koppintotta a producer. Lássuk:
hirdetés
A hasonlóság korántsem olyan feltűnő, sokan pedig egyenesen megsajnálták a pellengérre állított Pharrellt, és azt emlegetik, hogy ennyi erővel azt is meg lehetne vizsgálni, Marvin Gaye honnan inspirálódott, biztosan találnánk érdekességeket. Pharrell és Thicke közleményt adott ki, amelyben kifejtik: szörnyen sajnálják, hogy egyértelmű bizonyíték nélkül is ellenük ítéltek a bíróságon. Pharrell kifejezte aggodalmát is, mert szerinte az eset után a zenészek nem mernek majd visszanyúlni egy-egy konkrét sláger stílusához.
Amint az várható volt, a "kollégák" is beszálltak a vitába. A legmarkánsabban Stevie Wonder foglalt állást. A 64 esztendős zenész egy videointerjúban közölte: a Gaye-örökösök jogi tanácsadója egy "rakás szar", olyan perbe rángatja bele a családot, amelyet másodfokon nem nyerhetnek meg. "A groove nagyon hasonló, amivel – tekintve, hogy a szerző köztudottan óriási Marvin Gaye-rajongó – szerintem nincs semmi gond. De a két szám akkor sem ugyanaz" – mondta Wonder.
A család mindenesetre nem felejt, és már készül a következő perre.
A legmulatságosabb – és a helyzet abszurditását legjobban jelző – reakció egyébként a Wundergroundmusic nevű zenei Hírcsárda-oldaltól származik még az első plágiumvád kirobbanása idejéről. Az álhíreket gyártó oldal szerint Stephen Hawking elméleti fizikus (aki amiotrófiás laterálszklerózis nevű betegsége miatt régóta csak egy számítógép segítségével, "géphangon" tud kommunikálni) beperelte a francia Daft Punk együttest, amiért engedély nélkül felhasználták a hangját számaikban.
"Én írtam a Harder, Better, Faster, Stronger (Keményebben, Jobban, Gyorsabban, Erősebben) című sláger szövegét" – adja a kamuoldal Hawking szájába –, ami tulajdonképpen egy óda volt az új tolószékemhez."
