Szörnyű, ahogy nem veszik észre. Szörnyű, ahogyan egyetlen srófra jár az agyuk, ahogy a következményekkel nem számolva reflexszerűen támadnak, bármi bárkivel történik. Ezt tanulták, erre vannak kiképezve. Ritkán lepleződik le ennyire nyilvánvalóan az a harcmodor, amelyet örökös csodálóik kommunikációs bravúrnak neveznek, s ami mára nem más, mint társadalmi métely, amely lehetetlenné teszi a lényeglátást.
Szörnyű, ahogy nem veszik észre. Ahogy a kormánykoalíció parlamenti szónokai azonnal, habozás nélkül kidolgozzák a sötétség forgatókönyvét, a szocialista brókerbotrányt, s még az sem vesz vissza lendületükből, hogy a főszereplő névazonossága megtévesztette őket. A szocialistáktól érkező válasz sem különb, ők az államfő felelősségét vetik fel, aki a takarékbanki törvényjavaslatot visszaküldte a parlamentnek – lám, ez idő alatt bújhattak ki hatálya alól a Buda-Cash-hez tartozó, milliárdokat vesztő kis bankok.
Szörnyű, ahogy nem veszik észre – miközben ész nélkül, útszéli módon gyepálják egymást –, más volna a dolguk. Mást várnánk tőlük. Felelősséget azért, amit kritikus helyzetben, légből kapottan mondanak. Hirtelenjében indított kampányvizsgálatok s a szokásos bűnbakfelmutatás helyett megnyugtató szavakat és intézkedéseket manipulálás, egymásra mutogatás nélkül. Mert íme, itt a harmadik súlyos ügy, a Quaestoré, s jól látható, hogy nem elég, ha a miniszterelnök szavainak megfelelően sorozatban kattan a bilincs. Az sem, ha groteszkbe hajló előadásba fullad az illetékes országgyűlési bizottság ülése, ahogy a többség minden eszközzel az előző kurzussal akarja elvitetni a balhét. Amikor a vak is látja, hogy semmi más nem vezeti őket, mint MSZP-s szálakat keresni, amelyeket összeköthetnek, hogy a végére egyre kibogozhatatlanabb csomók maradjanak a kezükben. Napok óta nem tesznek mást, mint eszkalálják a bajt, fel sem fogják, hogy minden szavukkal a Jobbiknak kedveznek.
