Tíz óra körül egy bejátszásban izgatottan érdeklődik a stúdió, hogy a helyszínen lévő tudósítónk, Révai Viktória megkóstolhatta-e már az országtortát a Várkert Bazárban, és szomorúan értesülünk, hogy még nem sikerült, de viszont óriási az érdeklődés, ami ott megnyilvánul a torta irányában. A közszolgálat felelősen óv a tömeghisztériától, szól, hogy ha valaki esetleg vidéken követ minket, és nem tud azonnal autóba ülni, hogy a kóstolásra még a fővárosba érjen, az is nyugodjon meg, mert országszerte több száz cukrászdában lehet majd az idei országtortát enni, úgyhogy rá is térhetünk a Szent István-díj kiosztására.
A választás idén is rendben van, ennek a díjnak a presztízsét, szemben az összes többiével, a NER mintha igyekezne komolyan venni:
a kitüntetettek Polgár Judit sakkozó és Eötvös Péter komponista. A bevezetőben a szokásos megilletődött ügyetlenségek, ezeket aligha lehet elkerülni, majd jön Áder minden eddigit felülmúlóan üres ünnepi beszéde, amelyet mégis roppant szórakoztatóvá tesz, hogy az államelnök milyen súlyt tulajdonít saját szavainak. Jelentőségteljes szünetek, erős hangsúlyok tagolják az olyan belátásokat, mint hogy „a legkiválóbbak örökké úton vannak”, „újra és újra neki kell gyürkőzni” az igazi teljesítményhez, továbbá hogy Polgár és Eötvös két különböző egyéniség két különböző életúttal – gondolták volna? –, de a kivételesség közös bennük. Van még, hogy a művészettel nem elég szórakoztatni, hanem művelni és gondolkoztatni kell vele, továbbá Semmelweis, Csontváry, Bartók, és már kész is vagyunk, jöhet az újabb kötelező ünnepi kellék, Orbán Viktor cuppanós kézcsókja szegény Polgárnak.
Nem volt min felháborodni, nevetni. A közmédiának, tehát a kurzusnak még a semminél is kevesebbet jelent augusztus 20., nacionalizmusuk minden képzeletet felülmúló mértékben üres.
Kapcsolnánk BAZ-megyét, ahol szintén ott vagyunk a helyszínen, hacsak Lizát, tudósítónkat el nem fújta a szél – hallik a szellemes átkötés, aztán, majd, mikor a kapcsolás nem jön össze, hozzátétetik még, hogy de, úgy tűnik, sajnos, elfújta. Így aztán mód nyílik rá, hogy keretet adva a műsornak, visszakapcsolhassunk a Várkert Bazárba, hogy megtudjuk, kolléganőnk azóta már sikeresen beleevett-e végre az ország tortájába. És igen, és olyanok is voltak, akik kétszer is sorba álltak érte. Breaking News.
A legizgalmasabb és legtartalmasabb műsorelemnek, ahogy mindig, most is az időjárás-jelentés bizonyult, mivel azon aggódtunk, hogy lesz-e eső a tűzijáték alatt.
Tényleg ennek a közvetítése lett a nap fénypontja.
A rendezői elgondolás az volt, hogy a tűzijáték szép, a fények szépek, a versek pláne nagyon szépek, hát még a népdalok, mindez egyben tehát egészen elgondolhatatlanul szép, megható és nemzeti lesz. Elhangzott a közvetítés alatt a Toldi előhangja, a Rege a csodaszarvasról eleje, a Szeptember végén és az Őrizem a szemed kezdő sorai, szóval a négy legkézenfekvőbb magyar vers, A csitári hegyek alatt és a Tavaszi szél vizet áraszt motívumai, gyengéden keveredve az esti Lánchíd és Erzsébet híd megindító látványával. A gondolattalanság feldagasztása émelyítő giccsé: nagyjából a helyén is volt az egész. Egyelőre semmiképpen se kapcsoljanak vissza, október 23-án jelentkezünk legközelebb.
