A szalonpunkság mégis távol áll tőle: fennállásának harmincöt éve alatt vitathatatlan rangot vívott ki magának a műfajon belül. Annak idején ráadásul kifejezetten újszerű volt: 21st Century Digital Boy című dalával például 1990-ben – a műfajon belül addig példátlan módon – a tizenegyedik helyig jutott az amerikai slágerlistán. Pedig hol volt még ekkor a kilencvenes évek végének pop-punk–korszaka! A Bad Religion ereje a szövegekben rejlik, amelyek már-már műfajidegen eleganciával oktatják politológiára és társadalomtudományra zenehallgatók immár sokadik generációját. A BR-diszkográfia szókincse kitesz egy közepesen vastag lexikont, a budapesti közönség nagy része ehhez képest dülledő nyaki ütőerekkel üvöltötte végig a koncertet.
Bár az átlagéletkor a negyvenhez konvergál, a punkzenét nem lehet elég korán kezdeni. „Felkészítettük a koncertre, már korábban is hallgattattunk vele Bad Religiont” – mutat gömbölyödő pocakjára a harmincegy esztendős Révész Eszter, aki külön erre az alkalomra készített, egyedi BR-pólóban érkezett a Parkba. – Tizennégy éves korom óta fanatikus vagyok, már májusban megvettem a jegyemet. A korábbi magyarországi koncerteken is ott voltam az első sorban, ezt sem hagyhattam ki. Felhívtam a Budapest Parkot, elmeséltem a helyzetemet, mire ők azonnal felajánlották, hogy a biztonságos teraszról nézhetem a koncertet.”
Nos, az első sor valóban nem kismamáknak való: az addig joviálisnak tűnő urak és úrhölgyek a Recipe for Hate című számra megvadulnak. A komoly wrestling-teljesítménnyel mellém furakodó, majd sajátos harcművészeti mozdulatokat előadó kisasszonyt például néhány perc után kiemelik a biztonságiak a tömegből. Nem egyetlenként: átlagosan tízpercenként szállítják ki a túlzottan tombolókat, köztük egy másik hölgyet, aki még a biztonságis ölében is öklét rázza, és ordítja a szöveget. Két kézzel markolom a kordont, hogy a helyemen maradjak.
|
| Fotó: Koncz György / Népszabadság |
Szomszédom, Dragan Szerbiából érkezett az első sorba, a nap hőse mégsem ő, hanem az édesanyja, aki szállította és kísérte kiskorú fiát a koncertre – hogy aztán a keménymag közepén találja magát. „Tizenkét éves korom óta imádom a BR-t – mondja Dragan. Rajta a 2015-ös európai turné hivatalos pólója. – Mivel Szerbiába nem lép fel a banda, mi jöttünk Budapestre. Még sohasem láttam élőben őket, szinte el se hiszem!” Dragan egyébként Szaúd-Arábiában él, ahol a törvényi tiltás ellenére punkzenekart alapított. „Ha véletlenül lebuknánk, azonnal kiutasítanának bennünket az országból” – sóhajt. Tekintetünk a Bad Religion logójára, az áthúzott keresztre téved, és kitör belőlünk a röhögés.
A logó persze nem radikális iszlamista elveket vagy sátánizmust szimbolizál, hanem a BR (amelynek már a neve is azt jelenti: rossz vallás) a dogmák, a bigottság, az értelmetlen szabályok és a konformizmus ellen szólal fel. A digitális korszakban elhülyülő gyerekek, éhínség és Amerika felsőbbrendűségi komplexusa, ateizmus, háborúk, egyházi túlkapások – csak néhány a BR kedvenc témái közül.
|
| Fotó: Koncz György / Népszabadság |
A hangulatot tekintve úgy tűnik, a bennünk élő punk nem vész el, csak átalakul: egy srác legelöl az evolúciós biológiából és geológiából diplomázott énekes, Greg Graffin egyik könyvét lóbálva tombol. A frontember szerint a magyar közönség jobban teljesít.
A koncert végén még kikönyörgöm a számlistát az egyik road-tól – kicsit félek, hogy rám veti magát érte egy nagyobb rajongói horda, de úgy tűnik, a sör vonzóbb egy darab papírnál, így mindössze maroknyian könyörögnek, hogy adjak belőle egy darabot. Végül salamoni döntéssel kettétépem a papírt, és átnyújtom felét az ismeretlen úriembernek, aki az egész koncert alatt testével védelmezett.
A turnépóló és az élmény úgyis megmarad. Meg a kék-zöld foltok is.
