Ma hetvenöt éve született a zenetörténet géniuszainak egyike, aki mindössze negyven évet töltött a földön. John Lennon arról énekelt a Beatlesszel, hogy „essünk túl Beethovenen”, és a páratlan hatású zenekar tagjaként egy polcra került Bachhal, Beethovennel... Az emberiség legnagyobbjaival.
Winston Churchill után nevezték el John Winston Lennonnak, majd hét hellyel a rangsorelső Churchill mögött következett azon a listán, amelyen a történelem legnagyobb britjeit lajstromozta 2002-ben a BBC. Noha csak negyven évet élt, olyan óriásokkal került egy sorba, mint Charles Darwin (4.), William Shakespeare (5.), Isaac Newton (6.). A legkevesebb, ha egy Los Angeles-i aukciósház novemberben minimum 600 ezer dollárért árverezi el azt a Gibson gitárt, amelyet az első Beatles-kislemez, a Love Me Do / P. S. I Love You 1962-es stúdiófelvételén használt. Lesz az a 600 ezer több is, elvégre a képzőművészeti tanulmányait a hamburgi lebujzenélésért odahagyó Lennon 1960-as években készített grafikái és kéziratai hárommillió dollárért keltek el tavaly egy New York-i árverésen.
Az első gitárja amúgy öt fontba és tíz shillingbe került 1956-ban. Bár előbb tanult meg szájharmonikázni, mint pengetni, az emberiség nagy szerencséje, hogy megkapta azt a hathúros hangszert. Csodák fakadtak abból. Amikor először hallottam a Please Please Me-t, az Orionton táskarádió kiesett a kezemből. Nem tudtam, ki és mit játszik, csak azt éreztem: a gyomromban vibrál a muzsika. Az azóta eltelt évtizedek tapasztalatai nyomán fölényes nyugalommal mondhatom: voltunk így ezzel néhány milliárdnyian. Legföljebb az lehetett a kérdés, hogy a She Loves Youtól, a From Me to Youtól, esetleg az I Should Have Known Bettertől ájul-e el valaki. Ideírhatnám még a páratlan diszkográfia megannyi darabját, elvégre a Beatles több mint 300 hetet töltött az angol és az amerikai sikerlista élén, eladott hanghordozóinak száma a másfél milliárdhoz közelít. És akkor még nem beszéltünk a tagok szólóalbumairól...
