galéria megtekintése

Szinte senki nem mert úgy belenyúlni a filmekbe, mint a magyarok

0 komment


Bárkay Tamás

Minden idők legnagyobb honi filmplakát-aukciójára készül a BÁV Zrt. Jancsó Miklós születésének 94. évfordulója apropóján. A cég Bécsi utcai termeiben berendezett árverési kiállításon szombatig egy híján 169 magyar alkotó műveit tekintheti meg a publikum: egy kihalt műfaj mementóját.

Badits Marcell gyűjtő úgy döntött, megnyesegeti az 1960-as, 70-es és 80-as évekre koncentráló filmplakátgyűjteményét. 169-et válogatott össze a négyezresre hizlalt kollekciójából; a többnyire neves grafikusok műveire október 13-án licitálhatnak az érdeklődők.

Koncz György

A szortiment egyik legkülönlegesebb, egyszersmind egyetlen nem magyar darabja Jancsó Miklós Szegénylegények (The Round-Up) c. művéhez készült 1966-ban, a film londoni bemutatójára, Londonban. Badits úgy tudja, hogy legfeljebb 500 példányt nyomtak belőle, tehát nagyon kevés maradhatott a hálátlan utókorra. Alkotója nem él már. Peter Strausfeldnek hívták, aki mások mellett Kósa Ferenc és Antonioni filmjeihez is remek posztereket készített.

 

A gyűjtő elsőként az Eddie Murphyt sztárrá avató 48 óra c. film (1984) plakátjánál állította meg cikázó szemeinket. Gábor Imre két tervet adott be a forgalmazónak, ezt, meg egy könnyebben emészthető sárga hátterűt, hogy nyilván a sárgát veszik majd meg, hiszen, mint tudnivaló, „a jó plakát a sárga plakát" volt (meg a piros). Meglepetésére azonban ez a gengszter-leszámolásos, erősen elvonatkoztatott megoldás nyert, ami jelzi: a népi demokrácia ítészeiben is volt fogékonyság a művészi absztrakció iránt.

Koncz György

Megejtő A Bolygó neve halál c. sci-fi horror (1988) által ihletett kompozíció is, Merczel Péter munkája, az amerikai gyűjtők kedvence. Merczel ugyanis, ahelyett, hogy az eredeti irályt követve jó sok savvérrel és óriástojásokból kikelő szörnyekkel sokkolta volna a publikumot, egy izzó tekintetű földbolygót (Badits megfogalmazásában: bogyószemű cicaszörnyet) festett bele a komor galaxisba.

A gyűjtő megjegyezte: a lengyeleken kívül senki nem mert úgy „belenyúlni a filmekbe" mint a magyar mesterek. Kiemelendő az 1971-es Végre hétfő c. mozit (rend.: Kenyeres Gábor) hirdető grafika, amely azért is izgalmas, mert sokáig senki sem tudta, kihez kösse – míg Badits fel nem fedezte a képen ábrázolt borítékon elbújtatott apró aláírást, amely szerint az alkotó Schmal Károly (egyebek mellett) Munkácsy-díjas művész.

Koncz György

A mezőnyből kiragadnánk még Kemény György Szabó István Hanussenjéhez készült pompás poszterét, amelyen Klaus Maria Brandauer megrázó portréja alighanem vért könnyezik és a Sylvester Stallone főszereplésével játszott Kobra plakátját, ugyanis ez volt az egyik első alkotás, amely előrevetítette a teljes paradigmaváltást: a világszerte terjesztett képet látjuk itt, amelynek már csak a szövegezése magyar.

A magyar grafikus moziplakát a '90-es évek elején jószerivel kihalt. A jelenség egyik oka az volt, hogy a forgalmazók úgy vélték, éppen eléggé kiéheztünk az amerikai modorú ábrázolásokra, a másik, hogy a grafikust meg kellett fizetni – úgy tudjuk, igen jól kerestek, amíg kereshettek –, a forgalmazói plakátok viszont ingyen voltak, plusz még a betűtípust sem kellett kicserélni rajtuk a fordításkor.

Természetesen a magyar filmekhez ma is magyar plakátok készülnek, csak egyrészt nemigen tudni, hogy kik jegyzik őket, grafikusok-e, avagy a photoshopot jól kezelő alkalmazottak – másrészt borzasztó kevés magyar film készül. Badits úgy taksálja, hogy 1960 és 70 között kb. ötezer filmhez készült plakát Magyarországon.

A filmplakátokról további információk és érdekességek itt!

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.