A kerettörténet szerint a Verzió Társulat nyílt főpróbáján vagyunk. Luc Boltanksi szociológus Éjszakák (Nuits) című darabját próbálják a színészek, akiknek segíthetünk kidolgozni a végső változatot.
Az eredetileg középiskolások, egyetemisták és önkéntesként dolgozók számára készült előadást ezen az estén a sajtó munkatársainak mutatják be. Egy vidéki orvos családja készülődik a karácsonyestére.
A doktor beteghez ment, kint hóvihar tombol.
Az érkező nővér egy útközben látott robbanásról és segítségre szorulókról számol be. Mindenki a kintiek segítségére sietne, a betoppanó új állatorvos, dr. Vidal azonban átveszi a parancsnokságot, és elkezdi megszervezni a segítségnyújtást.
Feladatokat oszt, azonosítószámot vezet be, Excel-táblát készít az ismeretlenek kategorizálására, hiszen: „Ilyen helyzetekben a legfontosabb a rend!” Követik a férfi utasításait, de mire eljutnak a cselekvésig, már csak annak lehetnek tanúi, ahogy a csoport eltűnik egy szakadéknál.
„Kikről beszéltek? Nem is történt semmi!” – válaszolja nevetve az állatorvos, amikor megpróbálják felelősségre vonni. Meggyőzőereje ismét hat. Belenyugszanak a közös hazugságba. Ekkor ér haza az apa.
Az első néhány perc az amatőr színjátszás döccenéseit mutatja, amit fokozatosan vetkőz le az előadás. A jelenet folytatásáról folyó beszélgetésben mindenki részt vesz. „Mi a következő lépés? Elmondják a családfőnek? Miért hódolt be mindenki? Miért nem mondtak ellent Vidalnak? Kinek ismerős ez a helyzet?” A szünet után három csoport dolgozik külön a színészekkel.
A háromórás játékidő jelentős részében a néző navigál aszerint, hogy mit lát fontosnak, vagy mit lát bele a szituációba. Közben pedig maga is kutatási anyagul szolgál. A kutatószínház projektben az esténként elhangzottakat elemzik. A gimnáziumokba elvitt előadások előtt és után pedig azt vizsgálják, hogy befolyásolta-e az élmény a diákok gondolkodását.
Részletes információ.
