Újra megnézzük az altemplom ritkaságait, a kör alakú oltárt, a kettős keresztet, melynek egyik oldalán az élőknek, a másikon a holtakért miséztek. Megállunk Esterházy Bálint nagykövet koporsójánál, az ő története talán a legismertebb. A gróf Szentpéterváron Kocsubej Ilona nagyhercegnőbe szeretett bele, akiért egy gárdatiszttel kellett amerikai párbajt vívnia. A fekete golyót húzta, véget kellett vetni életének. Temetésén részt vett Gannán a fekete hajú, szép Kocsubej Ilona is. Három órát imádkozott kedvese sírjánál, aztán őszen jött fel a mauzóleumból.
Esterházy Péter hamvait a család mauzóleumában helyezik végső nyugalomra. A temetés nem lesz nyilvános a sajtónak. A szertartást Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát celebrálja. Dés László bizonyára szaxofonjával siratja majd barátját. Az Élet és Irodalomban az íróra emlékező Désnek Esterházy két szóval dedikálta utolsó könyvét, a Hasnyálmirigynaplót: „Szaxofonozz majd”.
A „majd” sajnos elérkezett. Ganna készül a temetésre. Nem szájtáti népnek akarnak oda menni. Az Esterházyaknak itt nagy becsületük van. Ismerik történeteiket, családfájukat, sokan tudják a mauzóleumban pihenők érdemeit, legendáit. Esterházy Péterben nem csak az Esterházyt tisztelik. Könyvei nem a halála után kerültek a 275 lelkes falu 3870 kötetes könyvtárába, mutatja az intézmény vezetője, Vesztergom Zsuzsa. Igaz, a Harmonia Caelestist, meg a Javított kiadást inkább csak a nyugdíjas tanító néni, Ékes Tiborné lapozgatja, de a többit a fiatalabbak is a kezükbe vették. Volt, aki letette, volt, aki kérte és elolvasta a következőt is. Volt, aki értette, s volt, aki nem.
A török időben elnéptelenedett Gannát bajor és stájerországi telepesekkel népesítették be a XVIII. század közepén. Aztán 1946-ban, majd két évvel később sok százukat kitelepítették. – A svábok a legjobb magyarok, ők kitelepítéskor is a magyar Himnuszt énekelték a vagonokban – bizonygatja az utcán egy fűnyíráshoz készülődő férfi.
A legalább hét érdeklődési körbe csoportosuló falu vigyáz a kultúrájára. A fiatalok sváb táncokat tanulnak. Híres asszonykórusuk pedig már 45 éves. – Tízen vagyunk, meg a Schlecht Józsi, a harmonikás – mutatja be a kórust Ábrahám Tiborné, aki egyben a német nemzetiségi önkormányzatnak is az elnöke. Tőle tudjuk, hogy a 2001-es népszámláláskor 25-en vallották magukat német ajkúnak a faluban, tíz évvel később már 153-an.
A falu a Bitva partján fekszik, ha áradás nem barnítja el a vízét, pisztrángot is fognak néha, de sütnivaló rákot rendszeresen. Sokan gazdálkodnak, köztük a polgármester is, a családi vállalkozásban fia a főnöke. – Szeretünk itt élni, nézzen rám, én annyira optimista vagyok, hogy az már naivság – nevet Nagy Ottó.
Kedvelik a vidéket az osztrákok és a németek is, megvették, helyrehozták a régi tornácos házakat. A településnek hat panziója, vendégháza van. Többnyire az idegenforgalomból és a gazdálkodásból élnek vagy pápai üzemekbe járnak be dolgozni az emberek. A falut guruló boltok járják, állandó kiskereskedést nem, csak két „beszélgető” kocsmát tudnak eltartani. Esterházy Péter ott is beszédtéma. – Íróember tiszteletet érdemel – mondja a kocsma előtt sörével guggoló férfi. – Hát, ha még Esterházy is – teszi hozzá, s egy gyakorlott mozdulattal lepöccinti az üveg tetejét.
Virágok helyett
A család azt kéri, hogy a virágokra szánt összeget ajánlják fel a következő alapítvány javára: Alapítvány a Daganatos Betegek Gyógyításáért és Rehabilitációjáért. 1121 Budapest, Hangya u. 24/A. MKB Bank: 10300002-10392384-49020012
