Újravizionáltam azt a tévedésem, mikor felmásztam az Iparművészeti Múzeum tetejére, és nyomban kivert a víz. A virág másik felében, mint egy hatalmas zenedobozban, vízinövénynek öltözött zenészek fityegtek. A földi játékban gólyalábas – ha jól értettem a leírást – Verne Gyula tipegett, amíg fel nem mászott a lengő-köröző virágba.
Még nagyobb mennyiségben kerültek elő telefonok és kamerák, amikor óriási víziállatokat úsztattak körülöttünk (magyar önkéntesek). Minden állatot felspéciztek a bábkészítők, cigit toltak például a kacsa szájába, a halgerincre citromkarikát szúrtak, a konzervbe két szardínia közé egy nyaralót préseltek, a kagylóba pedig emberi szemet pottyantottak. A csütörtöki első előadás ötvenperces csúszását a látvány és a zene jócskán kárpótolta.
Aki sosem járt augusztusban a Hajógyári-szigeten, az is tudja, nem csak a popról és a piáról szól a fesztivál. Évek óta a klasszikus zene is kiköltözik a Fidelio Klasszikus, Opera és Jazz Színpadra. Picit módosítja ugyan az eredeti zeneszerzői szándékot valamelyik környező, erősítőkkel dolgozó könnyűzenei színpad kínálata, de eléggé élvezetes így is.
A Színház- és Táncsátorba próbáltak már magyar színházi előadást vinni. Nem sikertelen vállalkozás. Pintér Béláékra emlékszem, telt ház volt, bár nem tett jót neki sem a környezeti zaj, sem a ki-be járkálás. Nyilván a Sziget-közönség is megváltozott, a hetijegyesek 85 százaléka külföldi. Most a sátorban és a külső színpadon főként a nyelvkompatibilis táncé a terep. Rihanna-koncert helyett Újvári Milán Nonsense-ét néztük, amelyben a táncos-rendező folyamatosan (angolul) kommentálta a munkáját, hallottuk kétkedéseit, instrukcióit.
|
Újcirkusz-produkció a következő délután
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Gyerekkorom legrémisztőbb kulturális esetei mindig a cirkuszban értek. Az új cirkusz vagy kortárs cirkusz más. Nincsenek se állatok, se porondmester, se hagyományos bohóc, hangsúlyosabb benne a tánc és a színház. A Cirque du Sziget három helyszínén majdnem mindig tömeg ül. A Kanári Sátorban délutánonként látható az ausztrál Circa. A társulat volt már többször a Trafóban, novemberben is visszanéznek oda. Most Beyond-előadásukat hozták, körülbelül húsz percet láttunk belőle, amit sajnáltunk. Arra érkeztünk, hogy egy bekötött szemű nő kézen állva egyensúlyoz, ugrik ide-oda a handstandon (mondta egy szakavatott kolléga a botszerű kézi egyensúlyozó eszközről).
Az előadásban visszatértek a cirkuszi állatok, de nem idomárral, hanem fejmaszkként. Mint egy bizarr álomban, húr nélküli teniszütőn húzta át magát egy pasi, nézői segítséggel. Szerepcserében, egy izmos nő testén járkált egy férfi – combjára lépve fekvő spárgába nyomja. Tenyerén hordozta a nő, majd hátán, a végén a nyakába mászott, miközben a „tartó" piros spicc-cipőjének orrára ágaskodott.
Amit még mindenképpen érdemes megnézni, az a francia Miss Dolly a Marcel et Ses Droles de Femmes-től, ahol három nő és egy férfi úgy ugrált a levegőben, mintha biztonságosabb lenne, mint a földön járni. Az egyik feszt almát eszik, még akkor is, ha fent leng, és el kell kapnia társát. Másik hasra esett a magasból a szivacsra, hatalmasat puffanva. Felszisszentünk. Izmos fotós kollégám odasúgta, na, én aztán magyarázhatnám nekik, hogy fáj a derekam.
