De ki is volt Gisele Freund? 1912-ben született Berlin Schöneberg negyedében, jómódú zsidó család lányaként. Az apjától tizenhat éves korában egy Leica fényképezőgépet kapott ajándékba, ezt magával vitte a Frankfurti Egyetemre, ahol szociológiát és történelmet tanult. Nem kisebb gondolkodóktól, mint Adorno vagy Karl Mannheim.
1932. május elsején végigfotózta azt a felvonulást, amely a nemzetiszocialisták (a nácik) elleni utcai harccá fajult. Gisele, aki a baloldali szocialista diákmozgalom tagja volt, azt írta később erről a május elsejei tüntetésről: „A képeimen felismerhető emberek egyik része náci párttag lett, a másik része pedig koncentrációs táborban végezte.”
Néhány hónap múlva, 1933 elején, Hitler hatalomra jutása után a család emigrált, Gisele egy kis bőrönddel, a kamerájával és a testére tekert negatívokkal Párizsba menekült. A Sorbonne-ra iratkozott be, ahol a francia fotó XIX. századi történetéről írta disszertációját. A dolgozatot a párizsi irodalmi-művészeti élet egyik jeles személyisége, a költő, könyvkiadó Adrienne Monnier olyannyira jelentősnek tartotta, hogy könyvformában megjelentette. Monnier révén ismerkedett meg Freund a párizsi szellemi elit tagjaival, és elkezdte őket fotózni.
Például James Joyce-ot a híres Shakespeare and Company könyvesbolt előtt. Ebből az „akcióból” születtek a nagyon jól ismert, a kiállításon is látható Joyce-fotók. Az író unokájával egy kerti széken (fekete-fehér kép, 1938), a kisfiú, talán hatéves, a nagypapa térdén ül, és huncut mosollyal fordul az író felé, aki ezt kedves, kissé öreguras mosollyal viszonozza. Joyce bal kezén, amelyben egy még meg nem gyújtott cigarettát tart, gyűrűk, botja a másik vállára akasztva, fején szürke puhakalap. A kisfiú ölében képes újság, fejjel lefelé, talán ezt kapta fel nagyapja öléből, hogy odaülhessen.
A talán legszebb kép témája Joyce keze, ugyanezek a gyűrűk, ujjai a sétabotot kulcsolják. Freund a színes fényképezés egyik úttörője volt, de nem a technikai bravúr érdekelte, hanem azt gondolta, a színek bizonyos esetekben jobban adják vissza a valóságot, mint a fekete-fehér fotó. Hűséges és nem „művészies” kívánt lenni. 1939-ben Joyce nagy nehezen beleegyezett, hogy az oly hosszasan írt Finnegans Wake című könyvének megjelenése alkalmából Freund színes fotókat készítsen róla az amerikai Time magazin számára.
„Amikor ajtót nyitott, meglepődtem. Joyce »kiöltözött« a színes fényképezéshez, burgundivörös színű bársony házikabátot viselt, és nagyon ideges volt.” A vörösesbarna tónusú kép – Joyce nagyítóval olvas –, a Time címlapjára került, pontosan öt nappal azután, hogy a nagy mű megjelent. A másik Párizsban élő frankfurtival, az ugyancsak a nácik elől emigrált Walter Benjaminnal közösen írt tanulmányt a testi erő kultuszát hirdető fasiszta fotó- és filmművészet antiesztétikájáról. Észlelték, hogy ettől nem sokban különbözik a sztálini szovjet ízlésvilág. A filozófusról készült, a közelmúltig lappangó színes képek a berlini kiállításon láthatók első ízben.
Freund 1940-ben, két nappal Párizs német megszállása előtt ismét menekülni kényszerült. „Ugyanazzal a kis kofferrel, amelyikkel Berlinből jöttem, de a koffer most nem a vonat, hanem a biciklim csomagtartóján” – írta később. Dél-Franciaországba kerekezett, ahol két éven át bujkált, majd André Malraux rábeszélésére Argentínába ment. Bő évtizedet töltött a kontinensen, fotósorozatot készített Eva Perónról, Chilében megismerkedett Pablo Nerudával, Mexikóban Frida Kahlót fényképezte.
A kép Kahlo műtermében készült, a festő tolókocsiban ül, mellette orvosa, a baleseti sebész dr. Farill. A háttérben a festőállványon olajkép, azon Kahlo tolókocsiban, mögötte az orvosáról festett olajkép. Kép(ek) a képben. Freund 1953-ban költözött vissza második, választott hazájába, Franciaországba, ahol a következő évtizedekben minden elismerést, művészi díjat megkapott. A Malraux-ról 1935-ben készült emblematikus fényképén a fiatal férfi haját a szél tépázza, szájában cigaretta.
Ez a kép került 1996-ban az író-filozófus-miniszter halálának huszadik évfordulójára kiadott háromfrankos postabélyegre. Egy kis átalakítással. Cigaretta nélkül. Freund a nyolcvanévesek bölcsességével ezt a „sikert” nem kommentálta.
A kiállítás megtekinthető: Gisele Freund Fotografische Szenen und Porträts Akademie der Künste, Berlin. Nyitva: augusztus 10-ig.
