galéria megtekintése

Egy puha diktatúra kőkemény szemlélete

1 komment

Kelecsényi Kristóf

Városélménye minden embernek van. Annak is, aki benne él, annak is, aki csak vágyódik a városban lakásra. Szidjuk, de éljük ezt az élményt. Könnyű dolguk volt a várostervezőknek és -építőknek, amíg tartott a fejlődés, amíg az alapvető emberi, azaz lakhatási igényeket megújuló ötletekkel lehetett szolgálni és kiszolgálni.

Erről a történelmi folyamatról gazdagon adatolt tényeket találhatunk Bajnai László, a jeles urbanista frissen megjelent, fotókkal gazdagon illusztrált kötetében. Könyvét úgy lehet lapozgatni, mintha éppen sétát tennénk a példaként bemutatott közép-ferencvárosi terület utcáin. Szövegének éppen egy meglehetősen „balhés” épületbontás (Erkel utca) kölcsönöz aktualitást.

A kulcsszó: fenntartható fejlődés. Bő évtizede halljuk, és remélhetőleg tanuljuk is, hogy mit jelent ez a gyakorlatban. Bajnai az urbanisztikára próbálja meg alkalmazni ennek a kényszerű gyakorlatiasságnak a követelményrendszerét. A fenntartható urbanizáció tervezése és megvalósítása – ez az alcím szinte mindent elárul a szerző szándékairól. Előbb pontos történeti hátteret rajzol az elmúlt évszázadok városalkotásának eseményeiről, arról a folyamatról, amikor az ókortól a huszadik századig a települések fejlesztése szinte szövegszerű hűséggel követte a gazdaság és a humán kultúra pozitív alakulásainak folyamatát.

 

Különleges időutazás részesei lehetünk, amikor Alexandriától a bécsi Ring kialakításáig követhetjük nyomon a tervezőasztaltól az épületek felhúzásáig tartó folyamatot. Minket természetesen a magyar rész izgat jobban. Boldogabb országokban, a franciáknál, az osztrákoknál jóval korábban hozzáfogtak a városszerkezet szinte kötelező átalakításához. Nálunk ez is, mint sok minden más, megkésett. Nekünk már a gazdasági hanyatlás idején kellett megbirkózni efféle kihívásokkal.

Bajnai László példája a középső-Ferencváros Ferenc körút, Üllői út, Haller utca, Mester utca által határolt, kb. 75 hektáros területének 1993 és 2010 közötti rehabilitációja. Egy délpesti honpolgárnak nem is kell hozzá efféle könyv, hogy belássa ennek a munkafolyamatnak az eredményeit. Elég, ha elindul a Ferenc térről, és azon tűnődik, hogy miért nem lehetett ezt korábban és máshol is megtenni Nagy-Budapesten?

A kérdésben a válasz. Amíg egy mégoly puha diktatúra építésügyi szemlélete, a „házgyári gondolkodás” uralta a tervezőasztalokat, szó sem lehetett a személyre szabott, a polgárok kényelmét és hangulatát figyelembe vevő szemlélet eluralkodásáról. Kár, hogy a meglehetősen aprócska, fekete-fehér képek nem illusztrálják kellőképpen, mit is kaptak a ferencvárosi polgárok. Emberléptékű lakókörnyezetet.

Mily jó lenne, ha a hasonló rehabilitációs nagyvárosi programok ilyen építészeti mentalitás mentén haladnának. Ám épp az említett Erkel utcai bontás jelzi, hogy más lépték érvényesül, s ez a „franzstadti” kisvárosi hangulat csak vágyott eredmény, de nem általános gyakorlat.

Bajnay László: Bevezetés az urbanisztikába. Scolar Kiadó 2016. 116 oldal, 3800 forint

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.