Városélménye minden embernek van. Annak is, aki benne él, annak is, aki csak vágyódik a városban lakásra. Szidjuk, de éljük ezt az élményt. Könnyű dolguk volt a várostervezőknek és -építőknek, amíg tartott a fejlődés, amíg az alapvető emberi, azaz lakhatási igényeket megújuló ötletekkel lehetett szolgálni és kiszolgálni.
Erről a történelmi folyamatról gazdagon adatolt tényeket találhatunk Bajnai László, a jeles urbanista frissen megjelent, fotókkal gazdagon illusztrált kötetében. Könyvét úgy lehet lapozgatni, mintha éppen sétát tennénk a példaként bemutatott közép-ferencvárosi terület utcáin. Szövegének éppen egy meglehetősen „balhés” épületbontás (Erkel utca) kölcsönöz aktualitást.
A kulcsszó: fenntartható fejlődés. Bő évtizede halljuk, és remélhetőleg tanuljuk is, hogy mit jelent ez a gyakorlatban. Bajnai az urbanisztikára próbálja meg alkalmazni ennek a kényszerű gyakorlatiasságnak a követelményrendszerét. A fenntartható urbanizáció tervezése és megvalósítása – ez az alcím szinte mindent elárul a szerző szándékairól. Előbb pontos történeti hátteret rajzol az elmúlt évszázadok városalkotásának eseményeiről, arról a folyamatról, amikor az ókortól a huszadik századig a települések fejlesztése szinte szövegszerű hűséggel követte a gazdaság és a humán kultúra pozitív alakulásainak folyamatát.
