|
Kútvölgyi: Mondtam az unokámnak, nagyon gonosz leszek, de ne féljen, mert ez csak játék!
Teknős Miklós |
– Azt kell, hogy lássák ugyanis a nézők, mintha égne a tenyerem. Ennek a szerkezete megvolt 25 éve is, akkor Ungár Anikó tanította be a trükköt, most Holcz Gábor. Az egykori Óz-előadáshoz sajnos rossz emlékem is kötődik. Az Oroszlán szerepébe édes kollégánk, Várnagy Zoltán ugrott be. Akkoriban szerződött ide vidékről. December 25-én, egy délutáni előadáson az Oroszlán-dal közben orral előrezuhant, és nem sokkal később meghalt. Sokkolt mindenkit, az összes többi utána lévő Óz-előadást kitörölte az agyam.
Kútvölgyi sok-sok nagy sikerű gyerekdarab állandó szereplője. Arra a kérdésünkre, hogy másként kell-e játszani a gyerekeknek, azt válaszolja, hogy a lényeg mindig az őszinteség. Felnőtteknek, gyerekeknek egyformán. De a gyerekek sokkal őszintébben reagálnak: hangosan kacagnak, pfujolnak, kiabálnak, sírva fakadnak, toporzékolnak. Akár ki is szaladnak.
„Az unokám nyolcéves, életében először jön el a premieremre. Előre felkészítettem: nagyon gonoszat játszom, de ne féljen tőlem, ez csak játék. A gonosz a mese végén meghal, a jó meg győzni fog. A fiam öt lehetett, mikor látta az előző Ózt. Ismerte már a szöveget, imádta, mikor boszorkánynak látott. Emlékszem, a bemutató környékén a gyerekek pfujolták a boszorkányt, ahogy kell. Itt nem lehet bezsebelni a sikert, mert nekik igazuk van: ezt a figurát utálni kell.” Kútvölgyi szerint nem lehet nem figyelni a gyerekek reakcióira.
– Most például be fogok jönni a nézők közé, és forgatok majd egy bábszínházat az ölemben, remélem, beszélnek majd hozzám, kérdeznek. Felkészülni nem lehet, mert kiszámíthatatlan, hogy a gyerek épp mit kérdez. Az is lehet, hogy odajön, belém rúg, megcsíp, leköp. De ez természetes, olyan őszintén reagál, ahogy egy gyerek tud. Ha harmónia van az emberben és derű, nagyon jókedvűen lehet gonoszt játszani.
Óz, a csodák csodája, Vígszínház. Bemutató: október 31.
Vígszínházi retroévad
Kútvölgyi Erzsébet szerint az idei egy igazi retroévad: – Össztánc, Jó estét nyár, jó estét szerelem!, Óz, Salemi boszorkányok. Lehet, hogy Eszenyi Enikőnek a 120 éves évforduló miatt jutott ez eszébe, de persze felnőtt egy új jegyvásárló generáció is. A Jó estétben jó volt nézni az utódomat, a Veronikát játszó Börcsök Enikőt. Nagyon jó benne, teljesen más, mint én voltam.
Amikor mi 40 éve bemutattuk a Fejes-darabot, egész más volt a világ. Mást jelentett akkor és ma ránézni egy ötven- vagy százforintosra vagy egy húszasra, amivel fizet a Kicsi Görög. Tudom, mi az a vörös csillag, és ki egy művezető, de az kérdés, jelent-e valamit a mai fiataloknak. Az Óznál reménykedem, hogy szeretni fogják.
