galéria megtekintése

Kulkát a film kevésbé fárasztja

5 komment


Szemere Katalin

Mozikba került az 1910-es évek bűnügyi históriája, a Mágnás Elza-történetet feldolgozó Félvilág. A férfi főszereplővel, Kulka Jánossal arról beszélgettünk, kutatott-e Schmidt Miksa, a kiscelli bútorgyáros élete után, mitől lesz valaki filmszínész, és a feketelisták után van-e olyan médium, amelynek ne nyilatkozna.

A rendkívül gazdag Max Schmidtet játssza Kulka János a filmben, azaz Schmidt Miksát, a kiscelli bútorgyárost. Nem nagyon kutatott az eredeti figura után, meg akarta tartani olyannak, amilyennek elképzelte: szenvedélyeitől sújtott, meggyötört, a szakmáját magas szinten művelő művészemberként. Ismerős neki az összeszedett, biztos lábakon álló, a világban jól igazodó férfi, aki efféle szenvedélytől, amelyet a nő iránt is érzett, atomjaira esik. Józan pillanataiban a vállalkozás reménytelensége miatt soha nem adna százezer pengőt egy lehetetlen filmre, ahogy tette Elza esetében, aki az ­orléans-i szüzet akarta eljátszani. Kiforgatja magából a pusztító szerelem.

A kritikusok dicsérték a játékát, egy kritika szerint „igazi filmszínésszé érett". Úgy érzi, szerencséje van a kritikusokkal, mindig elfogultak voltak vele, különösen a filmes szerepei­nél. Néha azt gondolja, ez a második művészi életének kezdete.

Mitől lesz a színészből filmszínész? – kérdezzük. – Van az a híres mondás: „mire egy színész összeiszik magának egy arcot, akkor már nem tudja megtanulni a szöveget". Lett egy arcom 58 éves koromra anélkül, hogy sok mindennek kellene alávetni, és ez az arc már mesél – mondja Kulka. Megszerette a forgatást, öröm a kamera előtt állni. Lehet, hogy az az egyszerű oka: 35 éve játszik színházban, nem unja, de óhatatlanul jobban fárasztja. Ahhoz képest forgatni: hobbi, szórakozás, még akkor is, ha nehéz a szerep.

 

Nagy kérdés, ha rengetegen látták is a tévében a Félvilágot, ki nézi meg pénzért a moziban? Kulka nem fél, hogy nem lesz néző, mert szerinte a magyar film újra a reneszánszát éli, sikk ma drukkolni neki. Ebben benne van a Saul fia, a százezres nézőszámú Swing és a nagyon szép Liza, a rókatündér is. Az utóbbi időben port kavart a kijelentése, amelyet D. Tóth Krisztánál egy videóban mondott el: feketelistán van az állami tévében. Meséli, több műsorvezető, aki korábban az MTVA-ban dolgozott, maga D. Tóth és például Jakupcsek Gabriella is elmondta: szerették volna meghívni beszélgetős műsorukba, de azt mondták nekik: nem jöhet. Veiszer Alindának is utólag szóltak, hogy nem volt túl jó ötlet meghívnia őt. Szánalmasnak tartja, ha arra gondol, azért nem hívják az állami tévébe, mert három millás tüntetésen műsort vezetett, vagy azt mondta: „majd ha más kormánya lesz Magyarországnak". Mi van, ha ezt gondolja? Szentírás, hogy mindennek úgy kell lennie, ahogy most van Magyarországon? Nem mondhatja el, hogy ez neki nem tetszik?

Nem érti, miért nem kérdezik a véleményét a tiltók
Nem érti, miért nem kérdezik a véleményét a tiltók
Reviczky Zsolt / Népszabadság

Az MTVA tagadta a feketelista létét, erre csak annyit mond: ismétlik a több évtizede készült Szomszédokat. Az állítólagos friss felvételekről állítja: megjelent a Félvilág werkfilmjében, és két percet beszélgetett egy Harcsa Veronika-koncertről, amelynek ő volt a vendége. Amióta a Kunigunda utcába költözött a tévé, nem hívták. Ebben az egészben a párbeszéd hiánya a legrosszabb. Miért egyszerűbb nem létezővé tenni valakit és meg nem történtté tenni a véleményét?

Arra a kérdésre, van-e médium, amelynek nem nyilatkozna, ingatja a fejét. Talán nagyon szélsőségesnek nem, de ő megy a Hír TV-be is, Vei­szer Alindával nagyon jó volt az interjú. Beszélni kell egymással, mert semmi értelme annak, hogy mindenki ül sértetten, gyanakodóan, és a másikról borzalmakat gondol.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.