Egy sztárséf, egy Disney-királynő és néhány pénzügyi befektető próbálja a mozinézőknek elmagyarázni, hogy miért pukkant ki az amerikai ingatlanlufi, hosszú távon miért nem éri meg fedezet nélküli hitelt felvenni, és miért nem érdekli a kormányokat, ha trükköznek a bankok. A nagy dobás eredeti címe A nagy shortolás. Ennek megértéséhez viszont pénzügyi ismeretek is kellenek.
A nagy dobás bomba meglepetés. Az Egyesült Államokban a 2000-es évek elején a bankok komolyabb hitelbírálat nélkül nyújtottak jelzálogkölcsönöket magánszemélyeknek. A szaporodó hitelfelvétel az olcsó pénznek is köszönhető volt, a jegybank alacsonyan tartotta az alapkamatot, ami olcsóvá tette a hiteleket. Senki sem tartott attól, hogy az adósok nem tudják majd visszafizetni a hiteleket.
 |
| Drámai vígjáték pénzügyekről kezdőknek és haladóknak, forint- és frankhiteleseknek. |
Ez sokak vesztét okozta, ahogy azt egy Mark Twain-idézettel pontosan megvilágítják A nagy dobás alkotói filmjük elején: nem az sodor bajba minket, amit nem tudunk, hanem az, amiben biztosak vagyunk, de mégsem úgy van. A film elsősorban azért meglepő, mert Adam McKay tulajdonképpen az elmúlt évtized talán legdrámaibb témájából, a gazdasági világválságból tudott igazi vígjátékot készíteni. Bevallom, ezt nem tartottam elképzelhetőnek a Taplógáz rendezőjétől, de ezek szerint tényleg egy géniusszal van dolgunk. Egyetlen nagyszerű ötletet bontott ki a végletekig: jelesül, hogy ami a valóságban megtörtént, az leginkább tragikomikus. Nem a kisemberek, hanem a hatalom és pénzvilág szintjén.
