galéria megtekintése

Következmények nélkül

1 komment


Csákvári Géza

Egy sztárséf, egy Disney-királynő és néhány pénzügyi befektető próbálja a mozinézőknek elmagyarázni, hogy miért pukkant ki az amerikai ingatlanlufi, hosszú távon miért nem éri meg fedezet nélküli hitelt felvenni, és miért nem érdekli a kormányokat, ha trükköznek a bankok. A nagy dobás eredeti címe A nagy shortolás. Ennek megértéséhez viszont pénzügyi ismeretek is kellenek.

A nagy dobás bomba meglepetés. Az Egyesült Államokban a 2000-es évek elején a bankok komolyabb hitelbírálat nélkül nyújtottak jelzálogkölcsönöket magánszemélyeknek. A szaporodó hitelfelvétel az olcsó pénznek is köszönhető volt, a jegybank alacsonyan tartotta az alapkamatot, ami olcsóvá tette a hiteleket. Senki sem tartott attól, hogy az adósok nem tudják majd visszafizetni a hiteleket.

Drámai vígjáték pénzügyekről kezdőknek és haladóknak, forint- és frankhiteleseknek.
Drámai vígjáték pénzügyekről kezdőknek és haladóknak, forint- és frankhiteleseknek.

Ez sokak vesztét okozta, ahogy azt egy Mark Twain-idézettel pontosan megvilágítják A nagy dobás alkotói filmjük elején: nem az sodor bajba minket, amit nem tudunk, hanem az, amiben biztosak vagyunk, de mégsem úgy van. A film elsősorban azért meglepő, mert Adam McKay tulajdonképpen az elmúlt évtized talán legdrámaibb témájából, a gazdasági világválságból tudott igazi vígjátékot készíteni. Bevallom, ezt nem tartottam elképzelhetőnek a Taplógáz rendezőjétől, de ezek szerint tényleg egy géniusszal van dolgunk. Egyetlen nagyszerű ötletet bontott ki a végletekig: jelesül, hogy ami a valóságban megtörtént, az leginkább tragikomikus. Nem a kisemberek, hanem a hatalom és pénzvilág szintjén.

 

Egy olyan elképesztő lufiról szól a film, amely megrendítette az Egyesült Államok gazdaságát, bankrendszerét. A világ legnagyobb botrányává kellett volna válnia, hogy mások felelőtlenségéből sok millió ember vesztette el otthonát. De az igazi számonkérés elmaradt. Sőt a bankok kezdenek ismét úgy viselkedni, mint az összeomlás előtt. Ez McKay legfontosabb mondanivalója. Egy mondat A nagy dobásból: „Az igazság olyan, mint a költészet. És a verseket a legtöbb ember utálja."

Válság a moziban

 

A J. C. Chandor rendezte Krízispont a New York-i tőzsde ellentmondásos világát mutatta be egyetlen krízisekkel teli éjszaka történetével. A remek szereposztás segített a dolgon: Kevin Spacey, Demi Moore, Paul Bettany, Zach Quinto, Simon Baker és Jeremy Irons mind erős jelenléttel bíró aktor, aki azonban totálisan üres és lélektelen figurát hozott a vásznon. Mindazonáltal még így ­is sokkal többet és élvezetesebben sikerült beszélnie a pénzvilágról és a válságról, mint a Tőzsdecápák második részében Oliver Stone-nak (A pénz nem alszik alcímmel futott a mozikban). Az HBO-nak is volt egy nem túl sikeres (értsd: nem igazán érthető) próbálkozása: a William Hurt főszereplésével készült Válság a Wall Streeten érdektelen és unalmas volt. A nagy dobás megérkezéséig az amerikai botrányrendező, Michael Moore Kapitalizmus: szeretem! című dokumentumfilmje volt a témában az etalon.

Ha valaki azt mondja korábban, hogy egy hollywoodi film lesz az, amely megmagyarázza az átlagembernek a gazdasági világválság okait, minden bizonnyal kinevettem volna. Persze A nagy dobás tele van olyan szakkifejezésekkel, tényekkel és adatokkal, amelyek komplett feldolgozásához elkelne néhány diploma. Ám Adam McKay pontosan tudja, hogyan kell valamit úgy elmagyarázni, hogy azt mindenki értse. Hogy miért történtek a válsághoz vezető folyamatok? Hogyan történhetett meg, hogy a legunalmasabbnak és atombiztosnak tartott szektor, a lakás­piac bedől? Margot Robbie, a zavarba ejtően gyönyörű ausztrál színésznő egy pohár pezsgővel lazítva a fürdőkádjában gyorsan összefoglalja. Selena Go­mez Disney-királynő és popsztár, valamint a világ egyik legismertebb séfje, Anthony Bour­dain azt magyarázza el, miként készül a halászlé túlrendelt halból, miként lesz részvénypakett a leértékelt értékpapírokból. Mert akárhogy is nézzük: a háromnapos halat is el lehet adni úgy, hogy azt örömmel megeszi a vendég. Ugyanez történt a hitelekkel.

Christian Bale
Christian Bale fél szemmel is kiszúrja az előjeleket

Adam McKay részéről tulajdonképpen dramaturgiai bravúr, hogy négy szálon képes mozgatni a cselekményt. Olyan emberek szemszögéből látjuk a válság kialakulását, akik előre látták az összeomlást. A film a világ pénzügyi rendszerének megzuhanását dramatizálja, és érzelmileg minden oldalról át tudjuk élni. Ez példátlan.

Christian ­Bale (szokásához híven remekül) alakítja Mi­chael Burryt, a félszemű orvost, aki egy befektetési alap szakértőjeként kiszúrja az előjeleket. Az ő tanulmánya hívja fel a figyelmet az ingatlan­piac kezdeti megtorpanására és ebből prognosztizálható összeomlására. Burry és társai személyében olyan fickókat ismerünk meg, akik zsenialitásuk, lázadó természetük vagy épp csak a szerencséjük miatt már a krach beütése előtt megérezték (kiszámolták) a vihart. Ezt az előnyt végül óriási pénzekre váltották. Etikus ez? Kit érdekel, hiszen vannak náluk sokkal rosszabbak is. A mesékben és a valóságban egyaránt.

Mit csinál, aki shortol?

Áresésre játszik. Sokan ezt speku­lálásnak hívják, nem minden alap nélkül. Első hallásra ugyanis nem találkozik a józan ész diktálta elvekkel az, ha valaki egy részvény, deviza vagy nyersanyag árának esésére játszik, az áresésben látja meg az üzleti lehetőséget. Ez csak akkor életszerű, ha az illetőnek nincs a birtokában az, aminek az árcsökkenéséből kíván hasznot húzni. A shortolásnál mindössze annyi történik, hogy a bróker (üzletkötő) kötelezettséget vállal egy adott mennyiségű részvény adott áron való eladására. Az ő nyeresége abból származik, hogy addig még olcsóbban is be tudja szerezni az adott kontingenst, mint amilyen árra kötelezettséget vállalt. Bizonyos szempontból tehát tényleg spekuláció zajlik, hiszen az, aminek az eladására kötelezettséget vállalt, nem volt a tulajdona. Ettől függetlenül az akcióhoz pénz kell, a kötelezettségvállalást végül teljesíteni kell, s ha az árfolyam emelkedik, akkor nagyot lehet bukni is a történeten. Persze a shortoló nem biztos, hogy spekulál, az is lehet, hogy valamilyen háttér-információ vagy megfigyelés alapján biztos abban, hogy a piac túlértékeli az adott eszközt, tehát áresés várható, és ebből igyekszik profitálni. (Varga G. Gábor)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.