Havas Ágnes maga találta ki az új filmhetet és az őszi időpontot. Ahogy a múlt héten a Katona József Színházban megrendezett pódiumbeszélgetésen fogalmazott: azért most rendezik meg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsával és a Magyar Filmakadémiával közösen, mert „itt a betakarítás ideje”.
Arra, hogy miért nem keresték meg a filmművészszövetséget a szemle továbbvitele érdekében, az volt a válasza: mert Tarrék nem szóltak egy jó szót sem eddig a filmalapról, hovatovább illegitim – pontosabban fogalmazva: politikai erővel létrehozott – szervezetnek tartják. Így nem is vetődhetett fel, hogy békejobbot nyújtsanak.
Tegyük hozzá, nem is nagyon van szükség rá, mert „fű alatt” a filmalap létrehozta – a szóbeli mellett konkrét anyagi támogatást is nyújtva – a jelenleg bejegyzés alatt álló, információink szerint végleges alapszabályzattal sem rendelkező Magyar Filmakadémiát, melynek alakuló ülését Schmidt Judit, az alap által a filmhét lebonyolítására felkért producer hívta össze. A tagság névsorát a mai napig „szakmai belügyként” kezelik. Csak az biztos, hogy valakik felkérték elnöknek – talán a tagsággal meg is szavaztatták – Novák Emil rendező-operatőrt.
A filmművészszövetség fiataljai válaszképpen létrehozták a Jancsó Miklós Alkotóműhelyt, mely definíciója szerint demokratikusan és nyilvánosan működő, önkormányzatisággal rendelkező független mozgalom, és már meg is hirdették az első forgatókönyv-pályázatukat. Ami még fix, hogy a filmhéten nem lesz verseny, a díjakról az akadémia – személyüket egyelőre (?) titkoló – tagjai szavaznak, és az elismeréseket majd februárban adják át egy gála keretében.
Mondanunk sem kell, nincs még egy fesztivál a világon, ahol csaknem fél évvel a vetítések után hirdetik ki a győzteseket. Az is kellőképp unortodox, hogy nem kértek föl előzsűrit, valamennyi benevezett művet bemutatják bármiféle előzetes, minőségi kontroll nélkül. Ki az, aki mindent végig tud nézni? A filmhéten 12 620 percnyi magyar film lesz, 332 alkotás. Köztük 105 dokumentum-, 87 fikciós rövid-, 62 animációs, 36 ismeretterjesztő, 26 egész estés játék- és 16 tévéjátékfilm.
A Magyar Filmhét a régi szemlével szemben a premier előtti mozifilmeket sem tudja felsorakoztatni, pedig legalább öt-hat produkció már dobozban várja a bemutatóját. Mondják is szakmabeliek, hogy a leszerepelt, senkit sem érdeklő alkotások mustrája zajlik ezen a héten. Az egyetlen új cím a Török Ferenc rendezte Senki szigete, melynek szerdai – az országos bemutatót egy nappal megelőző – két vetítésére összesen száz jegyet értékesítettek.
Magyarul: a nagyközönség ki van zárva a fesztiválról. A többi belépő sorsáról a magyarországi forgalmazó, az A Company és a produkció dönt: úgy tudjuk, azért korlátozzák a filmhéten a megtekintési lehetőséget, mert nem igazán bolt nekik a 610 forintos ünnepi belépő. Az is biztos, hogy a gyártó cég és a forgalmazó a díszbemutatóra a sajtót sem invitálja, külön vetítést szerveztek csütörtök délutánra, ami már csak azért is abszurd, mert a filmet már délelőtt meg lehet nézni a moziban.
A jelenség rámutat az Andy Vajna nevével fémjelzett rendszer egyik nagy hiányosságára, a forgalmazás megoldatlanságára. Hiába kapott a Senki szigete 239 millió forint állami pénzt fejlesztésre és gyártásra, a terjesztésénél az A Company a befektetett négy-ötmillióját félti. Ehhez az abszurdhoz érdemes tudni: a mozgóképes rendszerváltás során sikerült a mozik és a forgalmazók támogatását annullálni.
Pálfi sajnos művész
Pálfi György október 15-ig adott határidőt a filmalapnak. Addig várja a döntést, hogy hosszú habozás után finanszírozza-e az intézmény a mintegy két és fél milliárdos büdzsével tervezett Toldi című nagyjátékfilmjét. Havas Ágnes a Katona József Színházban tartott beszélgetésen úgy reagált, hogy „rohadt sok pénzről van szó”, ennek odaadása pedig nagy felelősség.
A filmalap döntőbizottsága megszavazta ugyan a támogatást, az igazgató szerint kissé aggályos, hogy Pálfinak nincs tapasztalata ilyen nagy költségvetéssel, illetve az akciójelenetek rendezésében. Leginkább az ijeszti meg őt, hogy a filmes művésznek tartja magát. Márpedig a kormánybiztost és a filmalapot egy dolog érdekli csak: a nézőszám, Pálfi személye művészi ars poeticájával szerintük nem jelent garantált sikert.
