A Székely fonó ebben a változatban operaként funkcionál, és nem népművészeti gálaként. Ehhez kellett a lengyel stáb, Michal Znaniecki rendező, Magdalena Dabrowska jelmeztervező és Bogumil Palewicz animációtervező. Olyanok, akiknek nem lehet a szemére hányni, hogy de kérem, ez nem székely népviselet. Tényleg nem az, a látvány kicsit inkább szlávos, kicsit mesei. Nyilván nagyobb a különbség, mint amikor Kodály a székely népdalok közé felvidékieket is becsempészett, felteszem, Trianon következményeként, de a cél is más: az a kérdés, hogy otthon maradhat-e a mű az operaházban, vagy jobb helyet találhat magának a koncertteremben.
|
Kiss Erika és Rácz Rita a Székely fonóban
Kallos Bea / MTI |
Most otthon van. Otthon attól, hogy története lett, haláltól halál utánig tart. Elmegyek, elmegyek, énekli a legelején a Kérő, aki most nem kérő, hanem férj, halálos betegen fekszik a szobában. Elmegy, mert meghal, eltemetik, megsiratják, még az életet is tovább löködi a Háziasszony Gál Erika, amikor próbálja a Kitrákotty-mesével csitítani a gyermekét. Haladunk előre és haladunk vissza, a hatalmas, színpadi tükörkeretben nézi magát a gyászoló nő, és a boldog önmagát látja, a fehér ruhásat. A két szerep a Háziasszony és a Fiatal lány eggyé válik, Rost Andrea az utóbbiként a vidám múlt, Gál Erika a sötét jelen. Ami a hangokat illeti, Rost nem éppen vidám jelen, élesedett a hangja, van enyhe visítás jellege. Még mindig kellemesebb élmény, mint Ulbrich Andrea szörnyű élet-halál harca A legény anyjaként.
A zenéhez kreált cselekmény zökkenőmentesen halad hátra és előre, Görög Ilona balladája boldog befejezést nyer, megfogják a márnát, de rögtön el is veszik feleségül. Úgy látszik, ennyit változott a világ: ha egy fiatalembernek tetszik, egy lány, nem biztos, hogy katasztrófa lesz belőle. Nem is a hátrafelé haladás az igazi meglepetés, hanem az előre: a háziasszony neveli gyermekét, majd meghal ő is. De ez a történet nem itt ér véget, hiszen óriási finálé vár még ránk. Talán itt érezni a zenei megvalósításban a hiányt: eksztázist nem hallani, pedig a színpadon a mennyország nyílik meg, egymásra talál férj és asszony, pontosabban férjek és asszonyok, a boldog és boldogtalan állapotok, ifjak és az élettől főbe kólintottak. Új népmesei befejezést látunk: máig is élnek, pedig meghaltak. Ahogy Kodály. Ahogy a Székely fonó.
Kodály Zoltán: Székely fonó
Magyar Állami Operaház
