A történelmi megállapodásként hirdetett, Párizsban kötött új klímaegyezmény ugyanakkor az uniós államoknak is viszonylag feszes menetrendet diktál, és nehezen képzelhető el, hogy az EU az egyezmény megvalósulásának hátráltatói közé tartozzon. A COP21 során az uniós tagállamok is előzetes ígéreteket tettek az üvegházgázok kibocsátásának csökkentésére. Ezek megvalósítása érdekében márciusban a környezetvédelmi miniszterek tanácsa tárgyal a COP21 eredményeiről, a végrehajtásról az Európai Tanács ülésén születik majd döntés. A jelenlegi holland elnökség is prioritásnak tekinti a vállalások teljesítésének nyomon követését.
|
Karcos ügyek a davosi Világgazdasági Fórumon
Ruben Sprich / Reuters |
Most valóban Európán a sor. Eddig az volt az uniós álláspont, hogy látványosabb kibocsátás-visszafogásra majd akkor lesz mód, ha mások is lépnek, márpedig Párizsban jelentős csökkentést vállalt a két legnagyobb kibocsátó, az Egyesült Államok és Kína is. Az egyezményben a globális átlaghőmérséklet növekedésének „átléphetetlen" 2 Celsius-fokos szintje mellett a biztonságosabb célnak tekinthető 1,5 fok is szerepel, az utóbbi eléréséhez pedig biztosan nem elég a jelenlegi uniós vállalás.
Ami a bürokratikus teendőket illeti, a következő hetekben elkezdődik a vonatkozó szabályozás, vagyis az energiahatékonysági direktíva, illetve a megújulóenergia-célok végrehajtásának áttekintése. Valamit kezdeni kell majd a ma fél gőzzel működő kvótakereskedelemmel is. Az európai kibocsátáskereskedelmi rendszer papíron az EU-s klímapolitika egyik alappillére, de reformra szorul.
Az uniós vállalások Párizsban
- A kibocsátás 40 százalékos csökkentése az 1990-es szinthez viszonyítva 2030-ig.
- Legalább 27 százalék megújuló energia az energiamixben.
- Legalább 27 százalékos energiahatékonyság-növelés.
Brüsszelben már most foglalkoznak a középtávú tennivalók előkészítésével is. Hét év múlva, 2023-ban lesz az első nemzetközi felülvizsgálat annak kiderítésére, hogy melyik ország hogyan halad a párizsi vállalások teljesítésével, illetve hogy szükséges-e a vállalások módosítása. Miguel Arias Canete, a bizottság klíma- és energiaügyi biztosa a napokban úgy fogalmazott: a 2030-as EU-s célokat nem tervezik 2023 előtt felülírni, de 2018-ban megjelenik az IPCC (az ENSZ kormányközi tanácsadó testülete) legújabb jelentése a klímaváltozásról, és ha a vártnál negatívabb lesz a kép, akkor soron kívüli módosításra is kényszerülhetnek.
Ritkán beszélnek róla, de a felmelegedés megfékezése optimista forgatókönyvek szerint is hosszú menet lesz, vagyis a klímaalkalmazkodás „ártalomcsökkentő" lépéseit aligha lehet megspórolni. Víztakarékos öntözési eljárásokat kell bevezetni, fel kell éleszteni a víztakarékos fajok termesztését, meg kell változtatni egyes építési szabványokat és az egészségügyi ellátást is. Ám ezek nemzeti hatáskörbe tartoznak, Brüsszel legfeljebb azt kérheti számon a tagállamokon, készítettek-e erre stratégiát.
Megszokássá váló katasztrófák
Jávor Benedek, az Európai Parlament szakbizottságának PM-es képviselője szerint a párizsi megállapodás megkötése azt mindenképpen megmutatta, hogy a világ végre megértette a klímaprobléma súlyosságát. A végrehajtásban az EU-nak újra kezdeményező szerepet kellene vállalnia – például a hajózáshoz és a repüléshez kapcsolódó, eddig nem szabályozott kibocsátások ellenőrzése és csökkentése terén –, különben hozzászokhatunk, hogy minden év újabb hőmérsékleti csúcsokat és ismétlődő klímakatasztrófákat hoz majd.
