Az élmény pedig olykor tényleg olyan, mintha egy másik bolygón járnánk. Még annak is, akit különösebben nem izgat George Lucas filmuniverzuma. Megvan annak a szépsége, ha az ember egy csapat őrülttel utazhat.
 |
A Skywalker-család szerény otthonának filmbéli helyszíne
Csákvári Géza |
A tunéziai és a nürnbergi Csillagok háborúja-rajongók a tunéziai turisztikai hivatallal közösen az idén megszervezték az első Nemzetközi Star Wars Fesztivált, blikkfangosabb nevén a Trip to Tatooine 2014 emléktúrát. Nem kell semmiféle nagy rendezvényre gondolni, a vörös szőnyeg és a glamour fényévekre van a sivatagi környezettől, inkább egy „mit is csinálunk a hőségben jelmezekbe öltözött német rajongókkal a semmi közepén?” volna a mérvadó leírás.
Az első helyszín a Sidi Bouhlel-, vagy ahogy a rajongók hívják, a Star Wars-hasadék. Itt találkozunk először a német fanklub tagjaival, akik a bő 30 fokot és a hosszú távon gutaütést hozó napsütést is kosztümökben és jelmezekben viselik el. Fanatikusan keresik a helyszíneket, ahol annak idején Lucas és stábja rögzítette a jeleneteket. Az első egy nagy szikla, ahonnan egy jawa – a Lucas-univerzum föníciai szemléletű lénye – bénító lövedékkel leteríti a kerekeken gördülő, sípoló, gömbölyded robotot, R2D2-t. Lassan előkerülnek a miniatűr robotmodellek és az amatőr fotósok, akik versenyeznek, hogy melyikük tud „élethűbb” képet alkotni.
A hasadékban tovább sétálva lokalizáljuk azt a pontot, ahol Luke Skywalkert kifekteti egy buckalakó. Lehet itt, kérem, pózolni. Abban pedig van valami egészen abszurd, hogy birodalmi rohamosztagosoknak beöltözött németeken mulatnak a helyi asszonyok, akik egy vödörrel jönnek a kanyonban lévő kúthoz a napi ivóvízért. Ráadásul a német rajongók között aztán tényleg mindenki van, bankártól vízvezeték-szerelőig. Az, hogy ki melyik figurát személyesítheti meg, szigorú belső rend alapján dől el. Szóval nincs demokrácia, katonás rend uralkodik a klubban, elvégre nem lehet mindenki Darth Vader vagy Boba Fett. Mondanom sem kell, hogy a fagyikészítő géppel fel alá rohangáló, álbajuszos férfi, aki a filmben néhány másodpercig látható, pont a vízvezeték-szerelő. Naná, majd a bankár...
|
A Star Wars szálloda, ahol a Tatuin-bolygó belső jeleneteit forgatták
Csákvári Géza |
Óvatos duhajként inkább alulról építkezem, a rohamosztagosokkal vegyülök. Az egyik azt meséli, hogy otthon rendőr, így már értem is, miért akar fegyvert szorongató klónkatona lenni a fantáziavilágban. A szerkó tökéletes, egy-egy teljes felszerelés előállítása simán túllépheti az ezer eurót és fél év utánjárást. Minden profi: a sisakokban beépített ventilátor hűti a fejet – még jó, hogy gyártanak belőle „csendes” verziót. A fegyver igaziból átalakított cucc, természetesen egyedi. Arra a kérdésre, hogy melyik boltból lehet ilyet szerezni, csak mosoly a válasz. A bő húszfős csapat jelmezrakománya mintegy 750 kilós túlsúlyt jelentett az utazás során.
De nagyon előreszaladtunk: a kaland tulajdonképpen ott kezdődik, amikor Tuniszba érve eldöntjük, hogyan jutunk Tozeurba. Lehet kocsival, kis kerülővel, mert ha egyenesen, Kasserine felé megyünk, akkor a helyiektől kapott információk szerint nem biztos, hogy valaha elérjük a célunkat. (Az algériai határ felé túrázni kifejezetten nem ajánlott.) Pláne, ha kísérő nélkül vágunk neki az útnak. Kényelmes megoldásnak tűnhet a belföldi repülőjárat, amely körülbelül olyan élmény, mintha Volánbusszal szeretnénk eljutni Siófokról Balatonfüredre: elméletileg lehetséges, de a gyakorlatban több mint macerás.
 |
15 dínárért bárki megszállhat a Star Wars hotelben
Csákvári Géza |
A járatok körbekerülik az országot, ahogy egy tisztes vicinálistól elvárható, és előfordul, hogy több jegyet adnak el, mint ahány ülőhely van. Ilyenkor gépet cserélnek, a késés normális állapot. Senkinek a szeme sem rebben, hogy már felpakolták a reptéri buszra, majd két nagy kör után visszaviszik a váróba, mert a gép legénysége kávézni ment. Visszakapom a beszállókártyát, persze véletlenszerű, hogy kiét, így egy rövid időre Mr. Max Kalba vagyok. Mint a fickó A kém, aki szeretett engem című Bondfilmben, akinek a Vasfogú elharapja a nyakát. De legalább senki sem veszi komolyan a „Köszönjük, hogy nem dohányzik” táblákat, mert hát mindenki mindenhol bagózik.
Szerencsétlenségére az órák óta várakozó, gyenge tüdejére hivatkozó európai hölgy az egyedüli protestáló és szenvedő alany. Nincs esélye: itt, kérem, szabadság van. Tozeur már sokkal autentikusabb hely, mint Tunisz vagy a turistaközpont Dzserba szigete. A luxusszállodától öt percet sem kell sétálni, hogy érezzük a város sűrűjét. Német barátaink itt is felvonulnak, de a helyi erőket sokkal inkább leköti, hogy a kiállított óriáskivetítőre kapcsolt játékkonzolon egymás ellen lehet focizni.
Egyébként érdemes benézni Tozeurben a piacra, mert itt a hentesek szívesen pózolnak dromedárfejekkel, illetve, amikor meghallják, hogy az ember magyar, kiderül, hogy nagy rajongótábora van a Duna TV-nek. (Vajon mit nézhetnek magyarul, csak nem lenge öltözetű hölgyeket, például Várkonyi Zoltán 1966-os Egy magyar nábobjában a híres asztalon táncolós jelenetet?) Tozeurhöz nemcsak a már említett kanyon van közel, de szűk két óra autóútra, Nafta városán nem sokkal túl, a semmi közepén találjuk meg Luke Skywalker igluját.
|
A turisták kényelmét szolgáló épület az egyik helyszínen
Csákvári Géza |
A Sott El Dzserid sós vizű tó medrében épült fel a díszlet a hetvenes évek közepén, de később lerombolták. A kilencvenes évek végén, a Baljós árnyak forgatásakor újra felépítették. Ezután gazdátlanul maradt, az idő kikezdte a kifejezetten rövid távra épült házat. Mára csak nyomai maradtak volna, ha a lelkes rajongók 2011-ben nem kalapozzák össze a pénzt (százezer dollárt!), hogy végül saját maguk felújítsák. Mindenesetre ez csak egy külső díszlet volt a filmekben, az 1977-es klasszikusban Luke szüleinek háza nem épített díszlet volt, hanem igazi otthon Tozeur és Dzserba szigete között, a sivatag sziklás részén található Matmatában (a 2002-es Klónok támadásában is van egy itt rögzített jelenet).
Picike település ez, a szegénység pedig szinte tapintható. Itt látok először olyan szolgáltatást, hogy néhány dinár fejében nemcsak megsimogatni lehet egy öreg berber kecskéjét, hanem extraként cumisüvegből meg is lehet itatni. Vagy puszit kapni tőle. A forgatási helyszín – egy föld alatti házcsoport, mivel a berberek így védekeztek a támadók ellen – hosszú évek óta szállodaként működik. Persze a Sidi Driss Hotel név ellenére igazi Star Wars-szállodaként. A kontraszt pedig itt is adott: van tárcsás telefon (persze lelakatolva!) és igencsak fineszes portás, aki egy dinárt (nagyjából 140 forintot) akar kérni mindenkitől, aki „csak” nézelődne.
 |
Tozeur belvárosa
Csákvári Géza |
Mint kiderül nemsokára, ő a főnök. Panaszért sem kell a szomszédba mennie, elmondja, hogy szinte már senki sem száll meg itt, amin azért nem nagyon csodálkozom. A reprezentatívnak kikiáltott 8-as szoba, amely a hetvenes években George Lucas irodája volt, most leginkább egy lepusztult diákszállóra emlékeztet. Nyolc ágy van bezsúfolva, évtizedes a kosz, és az egyik heverőn látható vérfoltoknak is megvan minden bizonnyal a maguk története. Ez a fekhely egyébként 15 dínár lenne egy éjszakára, nem sorolnám ezt a visszautasíthatatlan ajánlatok közé, az biztos.
Az iglu, a szálloda és a „nagy semmi” után viszont egészen lenyűgöző látványosság vár minket Mos Espában: a sivatag közepén, Nafta városától északra felépített híres díszletfalu, ahol a Baljós árnyakban a későbbi Darth Vader, Anakin Skywalker gyerekrabszolgaként élt, egyfajta oázisként működik manapság. Ez a hely a csúcspontja, hovatovább non plus ultrája a tunéziai Star Wars-látványosságoknak. A tómeder legmélyebb pontján, 17 méter mélyen – egyben egész Tunézia legalacsonyabb pontján – húzták fel 1997 és 1999 között, a betörő homokdűnék pedig azóta is szemmel láthatóan amortizálják a „várost”. Annak ellenére, hogy a Mentsük meg Mos Espát mozgalom az utóbbi években már több tonna homokot távolított el innen.
|
A fejvadász és áldozata
Csákvári Géza |
Na meg, nem is lakatlan helyről van szó. A Potemkin-városkát a berberek a szó szoros értelmében belakták, a díszletházakban, illetve belőlük élnek. Hivatalos relikviákat szerzői jogi okok miatt nem árulhatnak, de igen kreatívan lépnek túl ezen az „apróságon”. Elvégre ki akarna Amerikából megrendelt, Kínában gyártott fröccsöntött gagyit venni a tunéziai sivatag közepén, amikor egy kis üveg homokra is költhet, amelyre a helyi erők rápingálták, hogy „Star Wars”. Pláne, hogy ha borsos áron vesz hozzá egy-két sivatagi rózsát.
A Nemzetközi Csillagok Háborúja Fesztivál központi eseménye is itt zajlik: miután a német rajongói csapat kedvére kipózolta magát, kimerevített vászonra vetítik a klasszikus negyedik (legelsőként elkészült) részt. Mivel világítás tulajdonképpen nincs, csak néhány színes reflektor, fotózni ugyan lehet, de a fényhiány miatt a lassú záridő kötelező, miközben az optikák motorja egymás után áll le a mindenhová bejutó homoktól. A rendezvény éppen a franchise minimális jelenléte miatt lebilincselő. Abban a pillanatban, hogy egy rendezvényszervező csapat lecsapna az eseményre, a berberek kilakoltatása lenne az első változás: kebabos csehó és kihelyezett söntés nyílna a helyükön.
Akkor nem történhetne meg, hogy egy idős arab férfi behív a házába, ahol éppen kenyeret süt. Amikor elkészül, megkínál, vakmerően elfogadom. Finom, csak kicsit csikorog a fogam alatt a homok. A teát már udvariasan visszautasítom (eszembe jut, hogy a fél Star Wars-stáb hasmenéssel küzdött a forgatás alatt) és átballagok a szomszédhoz, aki már egészen kapitalista szemléletű. Van hűtőládája, tele üdítővel. Kikerekedett szemmel néz rám, amikor cukormentes kólát kérek, hosszasan szónokol tunézul – az arab és a francia nyelv sajátos keverékén –, és azzal próbál lebeszélni a női italról, hogy egy dinárral többért akarja adni, mint a cukros verziót. Észérvekkel még engem is meg lehet győzni. De mi lett volna, ha Pepsit kérek?
