Ugyanakkor az sem igaz, hogy ez egyáltalán ne volna érdekes. Az Oscar Wilde-jelenséghez nagyon is hozzátartozik a meghurcoltatás, amelyet Wilde-nak élete végén el kellett szenvednie. Ami a melegirodalom magyar hagyományát illeti, erről egy kiváló kutató, Csehy Zoltán most írt egy 800 oldalas könyvet. Az derül ki belőle, hogy ha nem túl elevenen is, de a föld alatt, utalásokban, búvópatakszerűen felbukkanva élt századokon át. Az persze nem kérdés, hogy az amerikai lírának több olyan elsőrangú költője volt, aki meleg volt, azt olvasni ennyiben inspiratívabb.
– Évekig élt Amerikában és Angliában is. Megfordult a fejében, hogy ott marad, amerikai szerző lesz?
– Az írók között ez nem ritka, a bevándorlás miatt immár számos olyan amerikai vagy angol író tevékenykedik, akinek nem az első nyelve az angol. A költészet nyelve persze sokkal nehezebb, Joszif Brodszkijról is úgy tartják, hogy az orosz versei az igaziak. De költőknél sem kizárt az eredményes nyelvváltás. Közeli példa is van: Angliában él Lehóczky Ágnes, aki fiatal felnőttként költözött ki, és most jelenik meg angolul a harmadik kötete. Én sosem gondoltam rá, hogy amerikai költő lehetnék, angol próza-, dráma- és forgatókönyvíró szerettem volna lenni sokáig, aztán máshogy alakult.
– Más közegben a témája is más volna?
A versekre irányuló figyelem természete is más itt és ott. Ha Magyarországon bárki ír rólam, vagy interjút kér tőlem, meleg költő leszek, akinél – forradalmi módon – megjelenik a meleg szexualitás nyelve és témája, a verseim más aspektusai emiatt már nem is annyira érdekesek. Amikor Angliában vagy Amerikában olvasok fel a lefordított verseimből, ez egyszerűen nem téma, férfiakhoz szól a vers, és akkor mi van? Igaz, az ottaniak számára meg a kelet-közép-európai kontextus „egzotikuma” lesz nagyon fontos, amiről meg nekünk nincs nagyon mit beszélnünk, benne élünk. Az első kötetem olyan nem nélküli kísérlet volt, amelyben végig azonosíthatatlan, fiú vagy lány beszél-e. Ezt, azt hiszem, akkor inkább a bizonytalanságom magyarázta, de utólag visszaolvasva elég jól működő ötletnek tűnik.
Névjegy
Gerevich András A 38 éves költő gyerekkorát Budapesten, Dublinban és Bécsben töltötte. Járt az ELTE-re, az amerikai Dartmouth College-ra és a londoni filmfőiskolára. A Kalligram című folyóiratot szerkesztette, 2006–2009 között a József Attila Kör elnöke volt, 2009 óta a Szépírók Társaságának alelnöke. Négy verseskönyve jelent meg, drámáit játszotta a Stúdió K, a Bábszínház és londoni színházak. Forgatókönyveket is írt.
– Ezzel végleg fölhagyott?
– Néha eszembe jut, milyen jó lenne újra így írni, de most már nem lehet. Ezután mentem ki az Egyesült Államokba egy ösztöndíjjal, az nagyon felszabadító volt minden szempontból, tudtam melegként élni, bulizni New Yorkban, sokat is olvastam ebben a témában. Az első nyíltan melegként megszólaló szövegemet onnan küldtem e-mailben haza. A következő, Férfiak című kötetem valóban nagyon vallomásos lett ebből a szempontból is, aztán már inkább arról van szó, mi következik ebből, milyen leküzdhetetlen világbeli idegenség, a gyerek, a család reményének hiányáról.
A friss kötetem, a Tizenhat naplemente már jobbára másról szól, valamiféle többletről, valamilyen transzcendencia lehetőségéről is mégis, mindennek ellenére. A saját identitásom kérdése nyilván mindig központi problémám volt, már csak azért is, mert egy többségi identitásból érkezve fel kellett vállalnom egy kisebbségi identitást, és ezt nem könnyű megtenni. De aztán az ember kiírja magából, és talán továbblép.
– Pár napja indult el a nemzetközi kortárs költészet bemutatását megcélzó Versumonline.hu, amelynek az egyik szerkesztője.
– Krusovszky Dénes a kezdeményezés motorja, én csak segíteni szeretnék neki. A versfordításnak Magyarországon kevés fóruma maradt. Régebben a folyóiratok, antológiák tudatosan törekedtek arra, hogy valamilyen körképet adjanak legalább az európai költészetről, a legnagyobb költőink közül a legtöbben szorgalmas és kiváló műfordítók is voltak. Ma a kortársaink közül nagyon keveset fordítunk magyarra, nincs rálátásunk még a nagy kultúrák költészetére sem.
Nyugat-Európában és Amerikában számos nagyvárosban vannak költészeti fesztiválok, tudnak egymásról, fordítják egymást, ez itthon nem működik, el vagyunk vágva ettől a világtól. Ezért döntöttünk egy olyan világköltészeti-műfordítói online felület létrehozása mellett, amelynek mindenki önkéntesen dolgozik majd, a befutott költők éppúgy, mint a lelkes fiatalok.
