galéria megtekintése

Kígyónők Ulánbátorban

Valószínűleg a Cirque du Soleil-nál dolgoznak a világ legjobb marketingesei. Mással ugyanis nehezen magyarázható, hogy a kanadai céget sokan még mindig a legjobb cirkuszi társulatnak tartják. Persze egy tízezer artistát foglalkoztató franchise-t nem lehet megítélni egy előadás alapján, de hiába a szereplők vérprofi munkája, a Quidam című előadás finoman szólva is eklektikus színvonalú.

A Cirque du Soleil-nek több előadása is fut egyszerre, az állandóan világkörüli turnén lévő darabokban pedig mindig ugyanazok a fellépők dolgoznak. Magyarul, aki egyszer bekerül mondjuk a Quidamba, az nagy valószínűséggel ott is marad addig, ameddig ki nem öregszik a szakmából, vagy nem szerződik el egy másik cirkuszi vagy színházi társulathoz.

Fotó: Kálló Péter

A Quidamot 1996-ban mutatták be, azóta is változatlan rendezésben fut. Bár a fellépők helyére néha újak érkeznek, a zenék és a kosztümök változatlanok. A darab így pontosan olyan, mint amilyen a világ a kilencvenes évek közepén volt, amikor a mindennapi esztétikát a Backstreet Boys, az Űrgammák és Torgyán József uralta.

 

A Quidam egy lány története, akivel nem foglalkoznak a szülei, ő pedig a közöny ellen úgy lázad, hogy énekel, és nézi az artistákat. Vagy valami ilyesmi, ugyanis történet tulajdonképpen nincsen, pedig a Cirque-et elvileg az különbözteti meg a többi cirkusztól, hogy előadásaikban egy fordulatos sztorit mesélnek el. A kétrészes darab első felvonásának első tizenöt perce a legrosszabb, ott ugyanis egy férfi szerepel, aki egy nagy műanyag kerékben gurul jobbra-balra. Ilyet azért láttunk már, akárcsak olyat, hogy valaki három piros műanyag karikát dobál a levegőbe, viszont egy sem esik le, mert az ügyes fellépő mindegyiket elkapja!

Fotó: Kálló Péter

A legnehezebb egyébként a zenészeknek lehet, például a dobosnak, aki tizennyolc éve tagja a Quidamnak. Ő azóta minden második este kimegy a színpadra, és ledobolja ugyanazt a tizenvalahány rossz popszámot. Ugyanazt, mindig.

Az előadás második felében azért vannak lenyűgöző jelenetek: egy artistanő mintegy tíz méter magasan ad elő egy számot, mely során a legtöbbször csak a lábaival kapaszkodik egy plafonról lelógó függönyszerűségbe. Hasonlóan elbűvölő a mongol kígyónő, aki először szexi mozdulatokkal betekereg a színpadra, utána pedig már-már gyomorforgató flexibilitással hajolgat mindenfelé.

Őt egyébként Baskának hívják, az előadás utáni beszélgetés során pedig azt is elmesélte, hatéves korában döntötte el, hogy kígyónőnek áll. Útja aránylag könnyű volt, ugyanis Mongóliában a kígyónőségnek komoly hagyományai vannak, évtizedek óta Ulánbátorból kerülnek ki a szakma igazi nagyágyúi.

Fotó: Kálló Péter

A Quidam társulatában akadnak érdekes figurák, akiknek élettörténete izgalmasabb, mint az előadás. Ilyen például Nori, a japán ugrókötél-művész. Nori saját bevallása szerint elég középszerű tornász volt gimnazista korában, úgyhogy tizennyolc éves korában inkább elment egy céghez webdizájnernek. Hat évvel később azonban látott egy YouTube-videót, amin valaki nagyon jól ugrókötelezett. Nori pedig érezte, ez az, amit egész életében keresett. Egy év múlva már ugrókötél-világbajnok volt, újabb egy év múlva pedig a Cirque du Soleillal turnézott a világ körül.

A Quidam februárban jön Budapestre, ahol négy egymást követő estén is látható lesz a Papp László Sportarénában. Magával hozza Norit, Baskát, és a varázslatos kilencvenes éveket.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.