Geszti: Ma kigyilkolnának az országból a Helyi Terminátorért

– A legmeggyőzőbb érv az volt, hogy olyan zsűritagokat kerestek, akik gyerekként ismert előadók voltak. Felébresztette bennem a nosztalgiát, mivel sokáig gyerekszínészkedtem. Az ilyen műsor jó adrenalinfröccs, és amióta van két kislányom, fogékonyabb vagyok a gyerekkorosztályra.

– A gyerektehetség-kutató a szülők meg nem valósult vágyairól vagy a gyerek ambíciójáról szól?

A kormány agyatlanul tolta az elfuserált projektjét Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

– A csatorna nagy energiákkal csak olyanokat választott ki, akik maguk akartak megmutatkozni. Sok komoly gyerektehetség van, beszéltem is több szülővel. Volt, akinek azt mondtam: lehet focizni az NB I-ben, de akár a Barcelonában is. Ha ezt akarják – benne van a gyerekben, hogy Messi legyen –, akkor el kell húzni innen.

– Érdekes még a tehetségkutató? Sok csatorna ezt löki.

– Ha majd nem érdekli az embereket, vált a piac. Ez a jó benne. Ez egyébként nem csak a cukiságfaktorra építő műsor lesz. Sikerélmény éri őket a kritikák mellett. A gyerekek később használhatják, amit itt megtanultak.

– Referencia lehet belőle? Tudják, én voltam az az irtó tehetséges gyerek 12 éve!

– Lehet, hogy a bulvárnak érdekes lesz, jé, itt a Gézuka, aki fellépett annak idején. De a lényeg, hogy a tudás birtokosa marad, mindegy, ki hol végez a versenyben. Ez sosem kopik el. Megjegyzem, ebben a játékban nincs olyan trauma, mint a többiben, mert csapat esik ki, és nem az egyén.

– Készül a Rapülők zenekar feltámasztására. Miért vett elő húsz évvel ezelőtti projektet?

– Őrületes siker volt a Rapülők, ez olyan, mint egy kedves könyv a polcon, néha le lehet venni. Más pályát futottunk be mindhárman, és mindenki szerette volna újraélni, hogy sok reflektor szegeződik rá, és újra fontos, ami egykoron. Még én is, noha gyakran koncertezem.

– Ugyanolyan hiteles lesz 50 éves korában az a lúzer típusú srác, amit huszonévesen játszott?

– Majd kiderül. Ez egy szerep. A Rapülők dalai több szempontból aktuálisabbak, mint valaha. Gondolok itt a Zúg a Volgára vagy a Helyi Terminátorra. Ha ma írnám meg a terminátort, kigyilkolnának az országból. Engem most az új Rapülők-koncertből a hatalmas show létrehozása érdekel.

– Nem gondolja, hogy ez újabb támadási felület? Geszti újramelegíti a káposztát.

– Nem érdekel már. Bármit csinálok, tűz alatt vagyok. A Golyóálló erről szól a mostani Létvágy című lemezemen. Súlyosan paranoiás a társadalom, nem akarok ennek az irigységnek, gyűlöletnek, kisszerűségnek, tehetségtelenségnek a része lenni. A családom is megkért, hogy ne foglalkozzam ezzel. Amúgy optikai csalódás az, hogy többen támadnak, mint kedvelnek. A médiában megy az őrjöngés miattam, a koncertjeimen és a hétköznapokban soha.

– Mennyire szimpatizált az ’56-os emlékdalt író Desmond Childdal? Ugyanolyan támadásnak gondolta, mint amit ön ellen szoktak? Azzal vádolták, felhasznált egy létező dalt.

– Szakmailag más dologról szól. Nem politikai megrendelésre készült egyik dalom sem. A Magyarország vagy a Hungarian in Europe dalszövegét belső felindulásból írtam. Nem is kaptam értük jogdíjat, mert átdolgozás mindkettő. A Magyarországról egymillió helyen elmondtam, hogy Renée Duperé zenéjére írtam, miután a Cirque du Soleil előadását láttam New Yorkban. Korábbi lemezeinken is rengeteg feldolgozás szerepelt. De nem second hand értékesítettem valamelyik korábbi munkámat. Ez elfuserált projekt, csodálkozom, hogy ennyire agyatlanul tolták végig. Hiszen a szokásos történt, az ’56-os forradalom témáját lenyúlni igyekvő projekt ez is. Csak kavics került a propagandagépezetbe.

– Volt olyan dala, amit félre lehetett érteni? Magyarország halszagú?

– Ilyen nem, ez az alkotók figyelmetlensége. Patetikusnak szánt, fontoskodó dal lett. És amikor énekelték, nem volt, aki leállította volna. A hazai traumatizált közegben ilyen megrendelt dal nem lehet siker, még ha jobban sikerül is. Amikor a Magyarország-dalt a szocik használni akarták, vidéki pártgyűlésen berakták indulónak, letiltottam. Nem nekik írtam, hanem mindenkinek.