Eredetileg hegedült (betyárosan jól), de 12 évesen kapott egy hathúros, gitárnyakú bendzsót. Egy évre rá már megélt belőle, 18, amikor az első felvételeit készítette. Írni-olvasni csak jóval később tanult meg, kottaolvasásra sosem volt szüksége. A kor nagy klasszikus gitárművésze, Andrés Segovia egyszer el akarta kérni a Djangótól hallott darab kottáját. – Nincs, most találtam ki – mosolygott a kollégára, és tényleg. A szinte írástudatlan vándorcigány képes volt komplett darabokat rögtönözni, amelyek mindenben megfeleltek az akadémiákon pallérozódott zeneszerzőkkel szemben támasztott elvárásoknak. És el is játszotta őket, úgy, hogy két ujját nem nagyon tudta használni.
Tizennyolc éves volt, amikor kigyulladt a lakókocsijuk. Összeégett, jobb lábát amputálni akarták, bal kezének gyűrűs- és kisujja megbénult. A csonkolás elől megszökött, egy év múlva, ha bottal is, de tudott járni. Joseph bátyjától fájdalomdíjként kapott egy jó gitárt, amin kifejlesztette egyedi technikáját. Valamikor 1929 körül egy barátja megmutatta neki Louis Armstrong Dallas Blues-át. – A testvérem! –kiáltott fel, és attól kezdve dzsesszt játszott. Parádésan gyors keze volt, de a pörgős futamok minden egyes hangját meg tudta tölteni élettel. A legendás gitáros, Jerry Garcia mondta róla ötven évvel később, hogy ilyesmire senki más nem volt képes – se előtte, se utána. Összefutott Stéphane Grapellivel, s mivel a fiatal hegedűsnek ugyanaz a zene tetszett, egyre többet muzsikáltak együtt. A vagyonos párizsi dzsesszbarátok Hot Club de France egylete felkérte őket, legyenek a zenekaruk. A kvintettben Django és Grapelli mellett Louis Vola bőgőzött, Joseph Reinhardt és Roger Chaput gitározott. Eredeti ötlet: csupa húros hangszer.
|
| Doktor Jazz fotója: egy cigány, négy fekete és egy zsidó dzsesszmuzsikus egy náci tiszttel Párizsban |
Kezdett futni a szekér, a Párizsba járó amerikaiak elvitték hírüket az óceánon túlra, de jött megint egy háború. Angliai turnén érte őket, Django rohant haza esedékes családjához. A nácik dekadens, néger dolognak nyilvánították a dzsesszt, a cigányokat meg alacsonyabb rendű fajnak. A svájci határnál elfogta egy német járőr, ám a parancsnok egy autogramért cserébe eltekintett a koncentrációs tábortól. Párizsban a Luftwaffe Doktor Jazz becenéven emlegetett tisztje, Dietrich Shulz-Köhn és barátai gondoskodtak róla, ő meg zenélt nekik. Már amikor. Mert az életveszély sem tudta megváltoztatni a természetét. Fellépés helyett gyakran biliárdozni ment, nők után loholt vagy csak sétált. Néha egy vagyont kért előre, mégsem ment el. Botrányt csinált az elegáns vendéglőben, mert nem sütöttek neki sündisznót.
A háború után sietett Amerikába pénzért és hírnévért. Duke Ellington szerződtette, de a dolog nem sült el valami jól. Egyrészt a bigbandhez új, elektromos gitár kellett, mert az ő akusztikus Selmer-Maccaferije (azóta is cigány gitárként emlegetik) nem volt eléggé hangos. Másrészt Reinhardtot nem érdekelte a beilleszkedés. Se a bigbandbe, se a modern szórakoztatóiparba. Ellington beleőszült, hogy sosem lehetett benne biztos, a függöny felgördülésekor ott ül-e a székén. Egyszer látták, amint a szálloda liftjébe beszáll egy elegáns hölgy, épp hogy csak egymásra néznek, s az utcára kilépve már együtt ülnek taxiba. Aznap este persze nem volt ott a koncerten. Végül kifizették, és hazaküldték, ő se bánta. A hajóúton feltűnést keltett a mindkét karján egyszerre több aranyórát viselő muzsikus.
Amerikában leginkább a cigányélet hiányzott neki, ahogy visszaért, belevetette magát. Eltűnt és felbukkant, lemezeket vett fel, adott pár koncertet, majd ment tovább a karavánnal. Legutolsó felvételein már az új stílus, a bebop köszön vissza. Alig 43 évesen egy fellépésről hazafelé tartva agyvérzést kapott az avoni vasútállomáson. Szombat volt, egy napba telt, mire kijött az orvos, a kórházban már csak a halál beálltát konstatálták. Leszármazottainak és oldalági rokonainak egész bokra, cigány és nem cigány gitárosok új és újabb nemzedékei viszik tovább stílusát, a manouche-t. A vándorcigány a dzsessz első európai világsztárja, az európai kultúra örök értéke lett.
