Pedig valamennyi „újrakezdésnél" azt hangoztatták: na, majd most! Egy idő után persze már mindenki elhúzta a száját – értsd: a hivatalos körökön és a szekértolókon kívül –, mert az önmagában jellemzi a folyamatokat, hogy átlagban 1,27 évenként hangzik el a viszlát és a jó napot. Csak Eötvös Gábor, a híres zenebohóc mondta többször a labdarúgó-szövetség vezetőinél, hogy „van másik".
A manézs nagy alakja és az itthoni futball között azonban csak annyiban vonnék párhuzamot, hogy az artista meg a magyar labdarúgás világa is maga a cirkusz. Továbbá: Eötvös a hangszereket cserélte sűrűn, és mind kisebb instrumentumokon trombitált, míg a nálunk honos, a hajdani óriásból törpévé zsugorodó futballban egyre csak fújhatják.
|
| Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Bukott itt már meg boldog-boldogtalan, ha nem is egyetlen tétmeccs után. Verebes Józseftől Mészöly Kálmánig, Mezey Györgytől Bicskei Bertalanig, Jenei Imrétől Puskás Ferencig, Lothar Matthäustól Egervári Sándorig trénerek sokasága nem tudott mit kezdeni a címeres mezes együttessel, illetve annak szegényes és folyamatosan üresedő hátországával. De húsz éve még volt kiből válogatni, Pintér Attilának viszont a legszerényebb kollekció jutott. (Ez nem az egyhamar kirúgott kapitány védelme: szikár tény.) Selejtezős nyitányon huszonkét esztendeje ugyanúgy sikerült egy-kettőre kikapni az izlandiaktól idehaza, ahogyan legutóbb az északírektől.
A jövő már akkor elkezdődött.
De most más is van.
Hatalmas a politikai nyomás, hiszen az állam milliárdokat költ az európai klubselejtezőkön újabban már júliusra-augusztusra elvérző futballra. A kormány meg a labdarúgással együtt kapja a sallerokat. Az Üllői úti csodaarénában az idegenben négy éve nyeretlen északír együttes győz; a felcsúti „katedrálisban" a portugál fiatalok számolnak hatot a magyar ifjakra; a debreceni csúcsstadionban – az újdonság varázsa után – visszatér a korábbi hajdúsági átlag nézőszám, amelyhez képest az Oláh Gábor utcai sporttelep befogadó-képessége is nagy volt. A cifra paloták állnak, ám a fényes skyboxok nem szerelnek le senkit, nem passzolnak, nem vezetnek akciót.
Miként a nemzetközi porondon a magyar futballisták sem.
Pintér nem lehet büszke a tétmeccses bemutatkozására, de valószínűleg nem vállalja a feladatot, ha azzal a feltétellel szerződtetik: amennyiben vereséggel debütál az Eb-selejtezőkön, veheti is a kalapját.
Bár tudhatta: a sombrero (Mexikó) óta az ő fejfedője előtt is volt már huszonegy kalap.
