Bősze antikváriumában kottaritkaságok, kéziratok garmada talált már gazdára. A legutóbbi árverésen egy XVII. századi evangélikus énekeskönyv 1 300 000 forintért kelt el. Bősze pedig nem kereskedelmi, hanem tudományos szempontok alapján értékeli a kottákat.
„A nagy nevű zeneszerzők műveinek első kiadása, kézírással ellátott, dedikált kották, ritkán kapható szakkönyvek – elsősorban ezek érdeklik az elsődleges gyűjtőkört. A kor önmagában nem számít: egy Schubert halála után hatvan évvel kiadott kotta alapjáraton nem érdekes, de ha annak a műnek az az első ismert kiadása, az már egészen más helyzet.”
Nagy Krisztina, a Kodály Zoltán Zenei Antikvárium üzletvezetője és becsüse is Bőszéhez irányítja azt, aki régi kiadású kottákkal megy be hozzájuk – nekik más a profiljuk, túlnyomó többségben pedagógiai kiadványokkal foglalkoznak. „Elsősorban a használt kottákat keresik, ezek körülbelül feleannyiba kerülnek, mint az új kiadványok – mondja Nagy. – Azok számára, akik nem tudnak kottát olvasni, nem jelent különösebb szívfájdalmat a hagyatékban talált kottáktól megválni. Az illegális letöltések rettenetes hatással vannak a piacra – igaz, karácsony környékén azért megnyílnak a pénztárcák, hiszen letöltött kottákat mégsem lehet ajándékba adni.”
Manapság a zenei versenyeken kötelezik a muzsikusokat, hogy eredeti kottákból játsszanak, a zenekaroknak is tilos másolniuk. Tőlük származik a bevétel jelentős része, ám akad olyan is, aki gátlástalanul lefényképezi a szükséges oldalakat a boltokban, s mint aki jól végezte dolgát, távozik kinyomtatni azokat. Ez természetesen illegális. Hó végén érezhetően többen jönnek az antikváriumokba – eladni. A szükség nagy úr: előfordul, hogy művészek válnak meg teljes kottatáruktól.
Bősze néha igazi kincsekre bukkan.
„Egy idős hölgy a befőtteknek szeretett volna helyet csinálni a pincében, ezért eladta nekem az ott porosodó kottáit. Csak három nap múlva találtam meg közöttük Liszt első kiadású, dedikált kottáját.”
Az antikvárius természetesen visszahívta a hölgyet és kiegészítette az eladási árat, előfordult azonban olyan eset is, amikor egy hasraütés-szerűen kijelölt összeg elfogadása után szabályosan kirakták az IKEA-s szatyrokba pakolt kottákkal egy lakásból. Később kiderült: a táskák értékes kiadványokat is rejtettek. „Annak, aki nem ért a zenéhez, az ilyesmi csak a helyet foglalja. Gyakori, hogy amikor nem tudom bevenni a hozzám behozott kottákat, a vevő nem hajlandó tovább cipekedni, és egyszerűen ott hagyja azokat.”
|
| Az egyik legfontosabb szolfézstankönyv, ami szinte beszerezhetetlen |
Előfordul persze, hogy egy kiadvány értékét nem a fentiek adják, hanem a hiány. A zenei antikvárium vaskos előjegyzési füzetében sorakoznak a nevek és az áhított kiadványok címei: Knud Jeppesen Ellenpont; Robert Donington A barokk zene előadásmódja; Arnold Schönberg A zeneszerzés alapjai és Leopold Mozart Hegedűiskolája – ezek a zeneműkiadás neuralgikus pontjai, de Szabó Helga ének-zene tankönyveihez sem könnyű hozzájutni.
A legmegdöbbentőbb mégis Tegzes György Hétfokú olvasógyakorlatok című művének hiánya: az alapműként használt tankönyv újonnan sem szerezhető be, ami tanévkezdéskor komoly fennakadásokat okozott a zenét tanuló gyerekek körében.
Kinek tehát iskolai szükséglet, kinek tapéta a falra – a kotta még mindig keresett árucikk. A régiségek értéke pedig egyre nő. „Beethoven első és második szimfóniájának kéziratáról például ma sem tudni, hol kallódik a világban” – magyarázza Bősze. – „Nagyon remélem, hogy Budapest környékén, és egyszer csak betipeg vele valaki.”
