Ha más miatt nem, az egykori Fekete Lyuk „mulató" miatt sokaknak ismerős lehet az úgynevezett Mávag-kolónia. A Lyuk ugyanis ennek a sötétlő háztömbnek a szívét jelentő közösségi épületnek a pincéjében működött a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején, a bibliai hangzású Golgota utcai bejárat mellett.
Néhány évig tombolt itt a rendszerváltó underground. Itt léptek fel a könnyűzenei kultúra fekete bárányai, a meg nem értettek, a vadak, a másutt vállalhatatlanok. Füstös, fülledt, félhomályos lyuk volt és amikor földübörgött a boltívei alól a sub bass, igazi pokol tornácaként hatott. Micsoda kontraszt, hogy most egyházi nyugdíjasklub működik benne. Gondolom, használatbavétel előtt alaposan besprickelték a sarkokat szenteltvízzel.
Ez a felvétel azonban még néhány évvel a Fekete Lyuk-korszak előtt készült, a nyolcvanas évek elején, egy riport mellé, mely arról szólt, milyen csendes az élet a munkáskolónián, amely azért mégsem volt már a munkásosztály paradicsoma, bármennyire annak számított a századelőn, amikor felépült. Mert a lakások túlnyomó többsége egyszobásnak épült, hajdan fürdőszoba sem volt hozzájuk, később mindenki a konyhából vagy a spejzból választotta le a fürdőkádnak való helyet és vezettette be a gázt.
A kolónia – ahogy régi képeslapokon szerepel: a munkás-gyarmat – házai 1908-1909-ben épültek fel a MÁV Gépgyár dolgozói számára. Egy egész háztömböt ölelnek körül a négyemeletes épületek, melyek egy nagy belső udvart fognak közre. Ezt a bizonyos udvart egy középső, közösségi épület osztja ketté, benne étteremmel, színházteremmel, fürdővel és egy belőle kiemelkedő, merész vonalú víztoronnyal. Az általa elválasztott két udvarrész közepén pedig szigetként szintén egy-egy kétemeletes épülettömb áll, az egyikben mosodával, a másikban óvodával.
