A Gulliver-jelentés következő szerzője Kerékgyártó István, aki egymaga többet élt és tapasztalt, mint a tizenkét kortárs magyar író együttvéve. Ha létezne irodalmi közgazdaságtan, vele kapcsolatban azt írná a tankönyv: különlegesen magas hozzáadott értéket termel.
Nem tudok még egy kortárs magyar írót mondani, akinek olyan sok élete volna, mint neki. De olyat sem, aki a magyar társadalom szinte minden rétegét ennyire alaposan, kívülről-belülről, alulról-felülről ismeri, mint ő. Kerékgyártó István az eddigi hatvanhárom éve alatt elvégezte a jogi egyetemet, szerzett filozófus diplomát, volt egyetemi oktató, dolgozott pénzügyi tanácsadóként, birtokolt milliárdos vagyonnal gazdálkodó nagyvállalatokat, megfordult megyei és országos hivatalokban, sőt a kilencvenes években még az akkori médiahatóság főigazgatói székébe is eljutott – aztán hátat fordított az egész addigi életének, és otthagyott mindent a mindenségért: az irodalomért.
 |
| Kerékgyártó István Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
– Nem akartam jogász lenni, úgyhogy még abban az évben elkezdtem az ELTE-n a filozófia szakot, amikor elvégeztem a jogot – meséli a kezdetekről. – Irodalommal nem foglalkoztam, ha publikáltam is, nem prózát, hanem tudományos szöveget adtam ki a kezemből. A pécsi filozófia tanszéken oktatóként eltöltött tíz év nagyon kellemes időszak volt az életemben, publikáltam, Wittgenstein-konferenciákra jártam, ösztöndíjakra pályáztam, s habár nagyon szerettem, de beleuntam. De a rendszerváltáskor szólt egy gyerekkori barátom és egykori katonacimborám, hogy itt az idő, vegyem elő a jogi diplomámat, mert megalapítjuk Magyarország egyik első pénzügyi tanácsadó cégét, hát belevágtam, s részt vettem számos hazai nagyvállalat privatizációjának lebonyolításában.
