A hetvenes évek elején Markó Iván, a végén pedig egy egész balettosztály akart kiugrani a klasszikus unalomból a táncművészet izgalmas jelenébe. Amekkora csoda volt az évtized elején, hogy Markó Iván jó pillanatban ugrott Maurice Béjart elé Bécsben, s a nagy mester táncosa lehetett, akkora csoda volt az évtized végén, hogy egy összetartó balettosztály jó pillanatban ugrott Markó elé, s az ő táncosai lehettek. E két pillanat között Markó a világ egyik (sokak szerint a) legjobb társulatának, A XX. század balettjének vezető táncosaként hódította meg a világot. 1974-ben a legtekintélyesebb balettkritikusok beválasztották a világ tíz legjobb férfi táncosa közé. Aki látta őt ifjú Tűzmadárként, nem felejti.
Az évtized végére Markó és Béjart viszonya kissé megromlott. Akkor hívta őt a végzős osztály, amikor már mehetnékje volt. A Győri Balettben mindenki előrelépett. A fiatal táncosoknak olyan mesterük lett, amilyen kevés volt a nagyvilágban, s az a kevés is távol, Markó pedig – mester lett. Brüsszelben ő volt egy nagy mester táncosa, Győrben pedig ő lett a nagy mester, akinek táncosai vannak. Brüsszelben azt táncolta, amit Béjart koreografált neki, Győrben pedig mindenki azt táncolta, amit ő koreografált. Az előadó-művészete alkotóművészetté szélesedett. Volt néhány nagyszerű év, amikor Markó még nagy táncos és már nagy koreográfus volt, s a társulat,
Először készül rá, mert először léphetnek föl itt, ahol látjuk őket, a tízezer embert befogadó Budapest Sportcsarnokban. Mert minden új között a Sportcsarnok volt a legújabb ekkor 1982 márciusában, a tavaszi fesztivál idején, amikor a kép készült. Egy hónappal azelőtt adták át az épületet. A főváros négy évtizede várta, hogy legyen neki egy ilyen marha nagy csarnoka. De két évtizedet sem kellett várni rá, hogy a csarnokot fölemésszék az adventi lángok 1999 decemberében.
Új volt a mű is, amivel fölléptek. Pár héttel azelőtt mutatták be Győrben. Don Juan árnyéka rajtunk. Ez volt a címe. Három egyfelvonásosban, három híres történet átdolgozásában mutatta be Markó filozófikus táncszínháza az egyetemes elidegenedés dimenzióit. A mester táncolta mindhárom főszerepet. Ő volt Don Juan, Faust és K/M úr. Kiss Jánosra osztotta Mephisto szerepét. Kinek vezérletével a társulat szűk évtizeddel később szakított Markóval, s aki lassan negyedszázada igazgatja a Győri Balettet.
És ha a kedves olvasónak most még azt is el akarnánk mesélni – már amennyire tudnánk –, hogy miért szakadt el egymástól 1991-ben Markó és a Győri Balett, s mi történt azóta az egyikkel és a másikkal, hát akkor bizony még a sportrovatot is elfoglalnánk.
