A magyarok a felszínen együttműködtek, míg sok esetben vonakodtak. A keletnémet Stasi viszont nemcsak, hogy a szovjetek fővállalkozója volt, de maga is idősebb testvérként igyekezett viselkedni. Sőt, maga is rezidentúrákat létesített a testvérországokban. A román szervezetet a negyvenes-ötvenes években korábbi szovjet tisztek irányították. 1964-ben azonban a román vezetés kinyilvánította „függetlenségét”, lecserélte a főszekusokat, megszakadt a kapcsolata például a keletnémetekkel. A Stasi ezután titkos rezidentúrát működtetett Bukarestben.
Csongor János előadása arról szólt, hogyan működött együtt a magyar és a román titkosrendőrség a Franciaországban élő Orbán Magda, magyar református teológus megfigyelésében. A magyarok ügynököt akartak belőle faragni, a románok pedig az „egyházi reakció” elleni akcióhoz használták volna fel az erre alkalmatlan asszonyt. A románok kimaradtak a Moszkvában, a KGB irányításával üzemeltetett közös ellenségregiszter üzemeltetéséből. Ez az „Egységes nyilvántartási és információs rendszer” 1989 októberében kétszázezer ember adatait tartalmazta.
|
Dalos György
Hendrik Schmidt / MTI/EPA |
Ellenségesnek tartott szervezeteket, üzletembereket, újságírókat, diplomatákat, kiutasított személyeket vettek kölcsönösen hozzáférhető nyilvántartásba. Milán Bárta cseh kutató azt írta, gondot okozott, hogy túl sok adatot kértek le, túl bonyolult volt a nyilvántartás, a latin és a cirill betűs adatbevitel és átírás miatt akadozott az azonosítás. Az NDK állambiztonsági minisztériumának levéltárai kutathatók lettek. Egy skandináv kutató viszont arra panaszkodott, hogy a német bürokrácia miatt sokkal többet tudhat meg az északi államokban a titkosság alól felszabadított iratokból, mint a formálisan kutatható egykori keleti dokumentumokból.
Általában is igaz, hogy a hírszerzési iratokat továbbra sem teszik kutathatóvá. Pedig Thomas Wegener Friis dán történész leszögezte: a keleti kémek tevékenységüket jelentős mértékben a politikai fellazításra összpontosították, baloldali és pacifista szervezeteket, baráti társaságokat szerveztek. Az orosz szervek ma is foglalkoznak ilyesmivel, csak épp a szélsőbaloldaliak mellett most inkább a nácikat, az Európa-ellenes csoportokat szeretgetik.
A Stasi önmagát jelesre értékelte. Christian Domnitz berlini történész szerint „magasabb szintű, professzionálisan működő biztonsági szolgálatként” mutatkozott be a zárt körben. A Stasi igen erősen próbált nyomás gyakorolni a helyi szolgálatokra, azokban az országokban, ahol operatív csoportokat tartott. A bolgárok maximálisan kiszolgálták őket. Engedelmes, önalárendelő tanítványként jelenítették meg magukat, dokumentumaikat a Stasi sablonjai alapján szerkesztették. A lengyel belügyesek több adatot és szolgáltatást adtak nekik, mint amire a politikai vezetéstől felhatalmazásuk volt.
A magyar szolgálatok visszafogottan reagáltak a keletnémet nyomulásra, nehezményezték, hogy túl sok megkereséssel fordulnak hozzájuk, ami meghaladja erejüket. A Stasi megpróbálta visszafogni magát – nem ment nekik. Lehet, hogy a keletnémet kémek kiváló tisztviselők voltak, lehet, hogy hatékonyan gyűjtöttek információt Nyugaton, de Keleten nem voltak nagy ászok. Például nem tudtak helyi nyelveket. Egy jelentés szerint a budapesti operatív csoport hét tagjából egy sem értett magyarul, és csak egy tudott oroszul.
Prágában jobb volt a helyzet – ott ketten értettek csehül. Az is bosszantotta őket, ha kiküldetési helyükön (ez feltehetően Magyarország) túl jó volt az ellátás. Honvágyuk volt, és nem tudtak emberi kapcsolatokat létesíteni. A megbízatásokat párthűség alapján osztogatták, és az alkalmasság, a helyismeret feltehetően nem számított. A Stasi magyarországi tevékenységéről átfogóbb képet adott Slachta Krisztina, az állambiztonsági szolgálatok történelmi levéltárának munkatársa. Az ő előadásában bukkan fel a „meghosszabbított fal” szóösszetétel.
|
Jobbra a Stasi kutatható irattömege
Reinhard Krause / Reuters |
A fal természetesen a berlini határfalat jelenti, átvitt értelemben pedig az NDK, illetve a többi szocialista ország köré húzott valós és szellemi kerítést. A Stasi azért küldte embereit a testvéri országokba, hogy ott működtessék a falat, ügyeljenek rá, hogy az NDK polgárai ne lépjenek (ellenőrizetlen) kapcsolatba nyugati rokonaikkal, ne jussanak olvasmányokhoz, „propagandaanyagokhoz”. Slachta megírja, hogy a Stasi Magyarországon egy párhuzamos ügynökvilágot üzemeltetett.
Nemcsak a nyaralókat leste, de a nálunk tanuló és dolgozó keletnémeteket is beszervezték, és jelentéseket csikartak ki tőlük. A magyar társszervek pedig együttműködtek velük. Eleinte szorgalmasan, majd csökkenő lelkesedéssel, és végül a politika nyomására felmondták a gyakorlati együttműködést. Ez közvetve az NDK és persze a Stasi végét is jelentette. A berlini fal itt is leomlott.
A Pelikán-dosszié hősei
Dalos György, Berlinben lakó magyar író nem csak szenvedő alanya volt a testvéri együttműködésnek a titkosszolgálatok között. Regényt is írt erről Balaton-brigád címmel. A mű fikció, de igencsak realista mű. Dalos történész is, szakmai eszközeit is bevetette, amikor átvizsgálta a nyersanyagokat a Stasi-levéltárban. Az író telefonon adott interjút a Népszabadságnak.
Megkérdeztük: a Balaton-brigád tagjai csak a maguk állampolgárai után leskelődtek, vagy a magyar viszonyokról is küldtek kémjelentéseket? – Nagyon sok olyan jelentést láttam, amelyet a magyarországi Stasi-ügynökök a belső viszonyokról, az MSZMP állapotáról, az ellenzék tevékenységéről írtak. Találkoztam olyan irattal, amelyben egy KB-plénum utáni értékelést fogalmaztak meg. Ezeket a jelentéseket a keletnémet állampárt legfelsőbb vezetésének küldték haza. Olvastam jelentést az Erdély-tüntetésről, vagy Csurka Istvánról.
A keletnémetek kémkedtek minden „testvérország” titkai után – egyedül a szovjetekre nem. Az NDK-sok magyar kollégáikat „kávéházi csekistának” csúfolták, nem tartották komoly partnernek őket. A keletnémet pártvezetőket bosszantották Kádárék politikai lépései. Mielke, a Stasi örökös főnöke 1981-ben felháborodott azon, hogy Magyarország belép az IMF–be. Amikor Kádár 1981-ben Helmut Schmidt kancellárnál járt Bonnban, a beszélgetésük pontos leirata napokon belül a Stasiban volt. Kérdés, hogy melyikük környezetéből kapták meg? Dalos magáról is talált dokumentumokat a keletnémet titkosszolgálat papírjai között.
Egy oroszul folytatott Mielke–Benkei-(az akkori magyar belügyminiszter)levelezésben is talált rá vonatkozó közlést. A testvéri elhárítók rettenetesen tartottak az ellenzéki csoportok együttműködésétől. Nyitottak ezért egy közös gyűjtőt „Pelikán-dosszié” névvel. Dalos György azt gondolja, hogy a tréfás kedvű magyar elvtársak a Tanú című (akkor csak zártkörű vetítéseken bemutatott) film főhőséről, Pelikán József gátőrről keresztelték el az aktákat.
