galéria megtekintése

95 éves Kaján Tibor, a túlzás mestere

0 komment


Trencsényi Zoltán

Fura, de ahhoz, hogy a most 95. születésnapját ünneplő Kaján Tiborról írjunk, bizony a történelemkönyveket sem árt átlapozni.

Bizonyos tekintetben ő maga is történelmi alak, a magyar karikatúra történetének legendája. És ezúttal ez nem szimpla nagyotmondás. Kaján (akkor még Klein) Tibor már gyermekkorában beleszeretett a karikatúrába. Elsőként a Vörösmarty reáliskola tanárairól készített rajzai lettek híresek: a portrék másolatait tanulótársai a padokba vésték. Egy alkalommal az akkoriban szokásos reggeli imádság közben a padon felejtette a tanárokról készített legfrissebb karikatúráit, osztálytársai úgy röhögtek, hogy botrányba fulladt az áhítat. Azzal a dörgedelemmel küldték évismétlésre, hogy: „Ilyen kaján emberekre itt nincs szükség!" Attól kezdve ő volt a „kaján", később hivatalosan is az lett. Előbb Kalász, majd Kaján Tibor.

Kaján Tibor: Karikatúramánia térképe
Kaján Tibor: Karikatúramánia térképe

Rajzolt aztán megállás nélkül. Kanyargott a ceruzája a papírlapon még munkaszolgálatosként is, kanyargott aztán a képzőművészeti főiskolán, ahol megtapasztalta, hogy a fényes homlokú művésztanárok szemében a karikatúra milyen megvetett, lenézett műfaj. Vagy ahogy emlegették: „jampec rajzolás". Ő viszont pontosan tudta, hogy a karikatúra bőven több ennél. Ahogy azt azóta többször elmondta:

 
„A karikatúra a túlzás mestersége, gondolatokat, arányokat torzít el, márpedig ez csak úgy lehetséges, ha az ember ismeri a helyes gondolatokat és a helyes arányokat. A semmit nem lehet torzítani."

Torzította tehát a valamit, még főiskolásként jelentkezett az éppen akkor induló Ludas Matyi szerkesztőségébe, ahol az ott töltött húsz év alatt fantasztikus rajzokat készített, majd két évtized múltán, megunván a politikusok állandó kekeckedéseit, szelídségét meghazudtoló indulattal távozott; úgy vágta be maga mögött az ajtót, hogy a szerkesztőség fala megrepedt, a hőmérő pedig a földre zuhant. Az Új Tükör megbecsült munkatársa lett, később számos lapban jelentek meg jellegzetes rajzai.

Jelenszky László születésnapi rajza, 2016
Jelenszky László születésnapi rajza, 2016

Azok a már említett szerényen, főként vonalakkal kanyarított munkái, amelyek mindegyike éppannyira abszurd, amennyire költői és filozofikus. Kapott díjakat, elismeréseket. Rajzaiból közreadott néhány pompás kötetet, és megajándékozott minket néhány örök érvényű mondattal. Ezek egyike így hangzik: „Jobb ma egy karikatúra, mint holnap egy diktatúra." Ő mondta azt is:

„A vonalak csendesek, nincs bennük semmi tolakodó harsányság: humort nem lehet ordítva mondani. Szeretném munkáimat vonalgondolatoknak nevezni. Karikatúra annyiféle van, ahány nevetés létezik. Én a felismerés mosolyára pályázom."

Az itt közölt születésnapi összeállítás is azt bizonyítja: a felismerés mosolyát és az ezzel járó szeretetet nemcsak az olvasóktól, de pályatársaitól, művész barátaitól is megkapta bőven. Reméljük, sokáig megkaphatja még.

Orosz István Kaján Tibort köszöntő rézkarca, 2016
Orosz István Kaján Tibort köszöntő rézkarca, 2016

Görgey Gábor, író: Tibor, drága barátom! Nagyon hiányoznak utánozhatatlan vonalaid, rajzremekeid, kifogyhatatlan ötleteid, napi Kajánkodásaid. És mégsem hiányoznak, mert hatalmas életműved él, megvan, megmarad. Belerajzoltad a halhatatlanok beláthatatlan freskófalára. Nagyon szeretlek!

Tettamanti Béla: Öreg mester önmagával
Tettamanti Béla: Öreg mester önmagával

Balla Demeter, fotóművész: Tiborral a Kossuth-díj átvételekor találkoztam, őt is kitüntették. Az utána következő fogadáson Mádl Ferenc szinte csak vele beszélgetett. Én csak annyit tudtam mondani, hogy Tibor, gratulálok! Nem vagyok a szavak mágusa, hogy csak úgy tudjak mesélni arról, mit jelentenek számomra a Kaján-rajzok. Kitűnő mester, az ágyam melletti szekrényről sokszor előveszem a Belvárosi Kiadóban megjelent könyvét. Minden munkája a topon volt, találó, fogalomszámba megy. Mindig itt van velem. Egy Ady-verset küldök neked (Akit egyszer megláttunk) szeretettel, ölellek!

Szabados Árpád, képzőművész: Ha hét fejem és hét kalapom volna, mind meghajtanám és megemelném Kaján Tibor tiszteletére.

R. Székely Julianna, közíró: Drágám! Te mondod mindig így, nem csak nekem, mindenkinek, aki a barátod, akit szeretsz. Most elorzom a megszólítást, bár személyesen sosem mertem, merthogy a korkülönbség... Pedig rég tudom, hogy nincs korkülönbség. Húsz, hatvan vagy kilencvenöt, teljesen egyre megy, ha az az Egy a szellem, a lélek frissessége. A tekinteté, mely a dolgok lényegére figyel, ami elronthatatlan, mert nem mi csináljuk, halandó emberek. Persze te arról rajzoltál, amit mi csinálunk. Amit elrontunk. Hol ügyetlenül, hol aljasul, készakarva – mindenképp nevetségesen. Te mégsem nevetsz ki senkit. Humorod éle vág, de nem roncsol, mert abban is ott a konok szeretet. Utálni is elnézően tudsz, ez az egyik copyrightod a sok egyéb mellett. Időtlen vagy, drágám, mert a gondolat időtlen. Az eddigi 95 csak a kezdet.

Korniss Péter, fotóművész: Sok szép emlékünk között egy szüreti mulatság: Tokaj-Hegyalján jártunk, ahol a régi szokás szerint a Bacchus–huszár is köszöntötte a szüretelőket.

Kaján Tibor 1975-ben Olaszliszkán, a Bacchus-huszárral.
Kaján Tibor 1975-ben Olaszliszkán, a Bacchus-huszárral.
Korniss Péter

Makk Károly, filmrendező: Tiborkám, volt nekem egy kétszeres Oscar-díjas idős színésznőm (Luise Rainer), kinek egy mondatát idézem most neked egy beszélgetésünkből:

– Einstein? Nagyon jól tudott hegedülni. Sajnos az ágyban elég gyenge volt…

– Akkor mit ettél rajta? – így én.

– A tekintetét… az agyát. Csak ránéztem, és tudtam, hogy valami jár a fejében. Hogy egy zseni...  Tiborkám, ezt éreztem én, amikor a Macskajáték című filmem elején téged néztelek a kamerán keresztül. Ne hegedülj, ne légy igyekvő az ágyban, hadd szülessen meg minden úgy a te agyadban, amiért imádunk téged. Boldog 95. születésnapot!

Szeretettel és barátsággal!

Eötvös Pál, a Népszabadság korábbi főszerkesztője: Viszonylag hosszú munkakapcsolatunk során végig nem tudtam tisztázni magamban az iránta érzetteket. Tisztelet? A szellemi teljesítmény respektje? Is, is. De leginkább: nagyon szeretni való ember.

Wehner Tibor, művészettörténész:

(művészetfilozófia)

l’art pour l’aRt.

BARKÁCS-SZAKKÖR TANMENET

1. Madárijesztő-készítési stúdiumok (kudarc)

2. Madáretető-készítési foglalkozások (bevált)

3–4. Preparátori ismeretek (alapfok, haladó)

(csoda)

A szabadon szárnyaló madarak csodálkozása az isteni üzenetekkel cikázó angyalok célirányos röptén.

Béres Attila, író: Ritkaság ember

A szem, az elme, a kéz, egy ceruza

Néhány vonal: nem több, nem kevesebb,

Pontosan amennyi kell, hogy az ember

Szembenézzen önmagával.

És derű – kifogyhatatlan.

Parti Nagy Lajos, író: Betűzong

bocibocibörszdéj
egy betűzongorán
a betű az konkrét
a vonal meg talán
ha egymásra ront két
betű az már a szó
ellenben két vonal
az két szabad fonál
ki tudja meg hol áll
koronás toalett
lettél édes hazám
a rács a ceruzán
isten állatkertje
kint bent vadorzoo
betűzongorenje

ha az összes árnyék
amit a papírra
egész papírgyárnyi
satír és satíra
ha mit elfaragott
összes ceruzája
elérne az a bot
makó s jeruzsála
ha mit húzott vonal
gombolyagba lenne
kilencvenöt macska
gombolyongna benne

egy betűzongorán
aperszű ha perceg
ha a nap betűz a
bár túl konkrét a szú
lassan melegszenek
az órák a percek
a jól temperierte
bocibociheppi
ágyát és kedélyét
ha máma beleppi
ha a rajzasztalán
egyperces vonellák
meddig a szem ellát
egy betűzongorán
mert a rajz az talán

Éljen Kaján!

Kernács Gabriella, művészettörténész: Verset, rajzot nem tudunk küldeni, öreg barátunknak B. Farkas Tamással együtt szeretetünket küldjük. Hogy milyen régi ez a szeretet, ennek jelzésére álljon itt három dátum. 1970: A Magyar Televízióban portréfilmet készíthettünk róla a Telegroteszk című sorozatban, amely a magyar karikatúraművészet jeleseit mutatta be, elsőként a „doyent”: Kaján Tibort. 2003: Rajzolok, tehát vagyok... címmel újabb portréfilm készül róla, vendég: Sándor György humoralista. 2006: Gondolataival hozzájárul a Sajdik Ferencről szóló könyvhöz.

Sajdik Ferenc: Tibornak barátsággal és szeretettel, 2001
Sajdik Ferenc: Tibornak barátsággal és szeretettel, 2001

Köszönet ezekért. Isten éltesse, Tibor, adjon hozzá erőt, békességet!

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.