Elképesztő dolgokra derült fény adás közben

– Amikor előálltunk az ötlettel, ismerőseink megpróbáltak lebeszélni minket – emlékszik vissza Hajdú Judit. – De minden ajtó megnyílt előttünk. Az intézet szívesen látott minket, de pénzt nem tudtak adni. Mindent a saját költségünkön kell beszerezni. Internetes felhívásban kérünk adományként használt laptopot, diktafont és fejhallgatót. A börtönnek külön feladat, hogy legyen felügyelő, aki felkíséri a fogvatartottakat és velük van a foglalkozásokon. Általában száz emberre jut egy reintegrációs tiszt.

– Nagy a társadalmi ellenállás – mondja Hajdú Judit. – Nagyon szűk kör támogat minket. A legtöbben azt gondolják, akit szabadságvesztésre ítélnek, ne szórakozzon, ne érezze jól magát, hanem bűnhődjön.

A fogvatartottak nem használhatják az internetet, újsághoz nemigen jutnak, az információáramlás sebessége nem kedvez a napi aktualitások feldolgozásának. Egy-egy témát körbejáró, interjúkra épülő műsorok a jellemzőek. A témajavaslatokat és a kész műsorokat engedélyeztetni kell. A zenei kívánságműsor a legnépszerűbb. Társaiknak kérhetnek számot a fogvatartottak, de kívülről sem barát, sem hozzátartozó nem küldhet zeneszámot a bent levőknek.

Medveczki Zsolt, azaz Medve, nevével ellentétben filigrán alkat. Színészként dolgozott. A Blackness című hírmagazinban a tévéhíradókból és az önkéntesektől kapott, reintegrációs tisztek által ellenőrzött újságokból szemlézi a kinti híreket, emellett börtöninfókat is bemond. Lélekcsengés című vallási műsorában valamennyi felekezettel foglalkozik, amelynek van híve a börtönben.

Készül a műsor Teknős Miklós

Büszke az interjúira: – Sikerült már gyilkostól kezdve sok mindenkivel beszélgetnem. Sokszor ki tudtam hozni belőlük azt is, amit rejtegetnek. A börtönben muszáj álarcot hordani. Én is hordok. Kint teljesen más vagyok. Persze nem a jellememben.

Eleinte lépten-nyomon megállították Medvét a fogvatartottak, hogy szerepelhessenek a műsorban, de jobb szeret maga rátalálni a témára. Az egyik jól sikerült interjúja szereplőjével, a 23 éves Lászlóval egymás mellett dolgoztak a nyomdában. Szép lassan derült ki, hogy a fiatalember két évig az utcán élt. Önként ment el otthonról, hogy az öccse az anyjával maradhasson. Mert csak egy gyerek fért bele az asszony életébe, aki azt mondta neki, vagy elmegy ő, vagy az öccsét adja intézetbe. Medveczki nem csak a rádióban dolgozta fel a történetet. Megkereste a Feldmár Intézettel együttműködő Tévelygőkért Alapítványt, hogy vegyék be az ún. félutas programjukba, ami a szabadulóknak segít.

Medve jövőre szabadul, hat és fél éve ül. Élettársa leukémiás volt. Az orvos azt mondta, lehet, hogy másnap meghal, lehet, hogy csak egy év múlva… Thaiföldön talált valakit, aki ígért nekik öt százalék esélyt arra, hogy nem fog rosszabbodni a nő állapota. Tizenhatmillióra lett volna szükség hozzá, nekik pedig csak kilenc volt. – Azt mondtam, hogy addig megyek takarékról takarékra, amíg meg nem lesz a pénz. Két takarékrablásom van. Nem voltam bűnöző, jó egzisztenciám volt, csak az élettársam életére kellett a pénz. Elkaptak, a párom pedig a diagnózis után 10 hónappal meghalt.

Dobos Péterrel első ránézésre bármelyik egyetemi sörözőben összefuthattunk volna. Tagja a szerkesztőbizottságnak, amely dönt a műsorokról és a műsorvezetőket is kiválasztja. Ő a számítógépes hálózatokért felel, és azért, hogy a műsorokban ne legyen áldozatokat vagy elítélteket sértő tartalom. Ő a két főállású rádiós egyike. Számára az intézet szigorú fegyelme volt a legmeghatározóbb a jövőbeni tervei kapcsán.

– Amint lehetőségem lesz rá, szeretnék a saját lábamra állni. A legfőbb dolog, amit itt elvesznek, az önálló döntés joga. Elveszik a szabad mozgáshoz való jogot, s kötött a napirend.

Egy Németországban működő magyar cég webáruházát és honlapját készítette el, és ő tartja majd fenn, ha szabadul. – A börtönlétben vannak hullámvölgyek, de mindig arra kell gondolni, hogy mi lesz, ha vége lesz, és mehetünk tovább.

Teknős Miklós

– A túléléshez el kell döntenie az embernek, milyen képet alakít ki magáról. A csendes, visszahúzódó, senkivel sem foglalkozó embert gyakran megtalálják a többiek. A csapatjátékos helyzete valószínűleg jobb, mert vannak, akik mellettük állnak. De a barátokért menni kell, akkor is, ha baj van. Előfordulhat, hogy fegyelmit kap és pár hónappal később szabadul. Sokan azonban nem nyugszanak és fitogtatják az erejüket. Azt mondja, az a jó, ha az embernek vannak konkrét céljai, tervei az életével. Ő tanulásra használta az időt.

Dobos tíz év egy hónap tizenegy napot fog bent tölteni. Emberölésért.

– Ez nem az első ilyen csodálkozó tekintet a tíz év alatt – mosolyog rám megértően. – Csendes vagyok. Zárkózott. Mégis. Fiatal voltam, pénz kellett, megtörtént. Nem gyilkosságnak indult. A légynek sem tudnék ártani. De egyszer mégis olyan helyzetbe kerültem, hogy a szándékom megegyezett azéval, aki elkövette a bűncselekményt.

A nyomozás ismeretlen tettes ellen folyt. Nyolc és fél év után kapták el, épp, mikor rendeződött az élete. Feleségét három hónappal a bűncselekmény elkövetése után ismerte meg.

– Azt gondoltam, a rendezett élet kihúz a slamasztikából. Aztán elkaptak.

A családja nem tudott a dologról. A felesége azonnal elvált. A most tizenhat éves lányával bebörtönzése óta 2013 decemberében találkozhatott először. – Nincs sok ember körülöttem, az anyukám és ennyi. Ő kitartott mellettem végig.

– Az első interjúm olyan emberrel készült, akiről azt gondolták, hogy kőkemény bűnöző – meséli Csikós József, becenevén Yusuf. Az illető régóta a barátja. – Olyan dolgokra derült fény, amiket még én sem tudtam róla. Meglepett, hogy milyen jól fogadták ezt a beszélgetést. Már az első műsor után jöttek a visszajelzések, hogy folytassuk. Olyan embereket próbálok bemutatni, akik nem a valláson keresztül próbálnak megváltozni, hanem önmaguk erejéből.

2015. május 26. Váci börtön. Büntetés-végrehajtási Intézet. Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

A nyolc éve iszlám hitre tért magyar cigány Yusuf személyes projektje az előítéletek elleni harc, nem kizárólag a kisebbségiek kapcsán.

– Arra hívom fel a figyelmet, mennyire sokszínű a mi kultúránk, és mennyire nem vagyunk elfogadóak. Még én sem, aki roma származású vagyok. Három-négy perces monológokkal próbálom az embereket rávenni, hogy ne ítélkezzünk első látásra. Többen megállítanak a folyosón, hogy elgondolkoztak azon, amit a rádióban mondtam.

Yusuf a szabadulása után szociális munkásként szeretne elhelyezkedni.

– Ahonnan én jövök, kötelező volt, hogy tanulj valamit. Dolgoztam is AIDS- és szexuális felvilágosítóként, de lepattantak rólam az emberek. Kényszeredetten felírtam az adataikat, beszélgettem velük, de nem tudtam segíteni a problémáikon. Amiket elrontottam, nem könnyű jóvátenni, sok emberben maradt tüske. De megnyugtató, hogy tudom, odakint van keresnivalóm, és szörnyű, hogy be kellett jönnöm ide ahhoz, hogy erre rájöjjek.

Yusufot fegyveres rablásért ítélték el. Öt éve és négy hónapja van bent, nyolc hónapja van hátra. Nem keres kibúvót, a pénz miatt tette. Segíteni akart, kereshetett volna másképp is pénzt. Így volt a leggyorsabb, a legegyszerűbb és, akkor úgy tűnt, a legjobb. Vácott a fogvatartottak ötkor kelnek, hatkor kezdenek dolgozni. Fél kettőkor térnek vissza a körletükbe, ebédelnek, és aki nem vesz részt valamilyen foglalkozáson, vagy nem levegőzik az udvaron, a nap hátralévő részét a zárkájában tölti.

A rádió kitörés a monotóniából. A visszailleszkedésben is segít. Akik rádióznak, megtanulnak csapatban dolgozni, nyitottabbakká válnak.

– Ez különösen nehéz kérdés itt, ahol az a filozófia, hogy csak magadra számíthatsz. Nincs barátság. Mindenkivel bizalmatlanok – számol be a kezdeti tapasztalatairól Hajdú Judit. Szerinte a kezdeményezésből nemcsak azok profitálnak, akik megtudják, milyen egy közösségért dolgozni és értelmes munkát végezni, de az interjúalanyok is, akik elmesélhetik a történetüket. A hallgatók pedig megélhetik, hogy érdemesek rá, hogy saját rádiójuk legyen. A rádió mindenkit megemel egy kicsit.

Már tervezik Egerben a női és Tökölön a kiskorúak számára fenntartott börtönben is a rádió beindítását. Az elkészült műsorok iránt külső rádiók is érdeklődnek. Lehet, hogy hamarosan „külsősök” is hallhatják őket.