Jó lenne megnézni, hogyan készül egy pofon

A Radnóti Apollón-képzőjében a fizikai színház kihívásaival ismerkedtünk Euripidész drámája kapcsán. Megnézhettük ugyanazt a jelenetet úgy, ahogy azt egy „rendes" színházban látnánk, amelyben inkább a szöveg dominál, majd intenzív mozgással kiegészítve, amely még inkább láthatóvá tette a szereplők közti viszonyokat és a jelenetben lüktető drámát. Hattól a Tháliában zajló kötetlen stúdióbeszélgetést néztük ki, de elég volt pár percet késnünk – nem kalkulálva bele az Andrássyn hömpölygő tömeget –, hogy már a fél nyolcas előadásra odaálló emberkígyóval szembesüljünk. A népsűrűséget az Operettszínház elé felállított színpad generálta, amelyen az énekkar lépett fel örökzöld dallamokkal, az autómentes nap alkalmával.

Nagy volt az érdeklődés Máthé Zoltán / MTI

Az idén a MU Színház is csatlakozott a rendezvényhez, így este a Tengerparton című, felnőtteknek szóló drámaórába csöppentünk bele, amely igazából színházi játék a nézők intenzív részvételével. Két és fél óra, két színész és egy alaphelyzet: ennyi kellett ahhoz, hogy az emberség és a közöny fogalmak mai jelentésén töprengjünk el. Vagyis, hogy mit tennénk, ha a várva várt nyaralásunkon tragédia történne, és a két vízbe fulladt roma kislány még csak le sem takart holttestét mellénk fektetnék ki.

Takács Gábor színész, drámavezető szerint az efféle színház olyan témákat segít átgondolni, amelyek sosem merülnének fel egy baráti beszélgetés során, mégis az életünk részét képezik. Meghatározzák és szabályozzák. Hiszen néha csak nüanszokon múlik, hogy a bennünk rejlő közönyre vagy emberségre hallgatunk-e egy nem mindennapi helyzetben. A negyven részvevő együtt építette fel a képzeletbeli tengerpartot, elevenítették meg a főbb szereplőket, majd beszélték meg a „jelenetek" lehetséges tanulságait.

A magyar abszurd mesterével nem lehet melléfogni bizonyította be újra az Örkény Színház teljes társulata, az egypercesekből adva órányi ízelítőt Nézzünk bizakodva a jövőbe! címmel.. Hiszen éjfélkor már a tízéves születésnap alkalmából koccinthattak a zsúfolásig megtelt nézőtér előtt. Ám addig is Mácsai Pál néhány számmal érzékeltette, hogy nem volt hiábavaló az évtizeddel korábbi színházalapítás. Az Örkény ez idő alatt 65 bemutatót tartott, 2500 előadásra 845 ezer jegyet adott el, és 72 díjat gyűjtött be. Így a csípősen ironikus hangvétel ellenére is bizakodva néztek a jövőbe, amikor is a „magyarni" ige talán már azt is fogja jelenteni, hogy „barátaival színházba jár, és önfeledten szórakozik".