galéria megtekintése

Istentalálósdi

0 komment


Csepelyi Adrienn

Dr. Jakob Jakobi egy családi perpatvar után a balesetin köt ki. Ekkor még nem sejti, hogy hamarosan visszasírja az időt, amikor a törött orra volt a legnagyobb problémája. A váróteremben azonban megismerkedik Abel Baumann-nal, alias Istennel. Lévén, hogy Jakobi pszichológus, nehéz kibillenteni őt a lelki egyensúlyából: meglehetős sztoicizmussal figyeli, ahogyan Baumannról, ­alias Istenről kiderül, hogy nemrég mérnöknek adta ki magát, és saját kaporszakállára átépíttetett egy hotelt.

Eleinte azon is jól szórakozik, hogy Baumann saját elmondása szerint volt már minden, talán még akasztott ember is: cirkuszi artista, magfizikus, orvos, pilóta – hiába, az idők kezdete óta épp elég év telt el, hogy beszerezzen néhány OKJ-oklevelet.

Bizonyos dolgok azonban – vegyük például a csodálatos ételszaporítást – arra engednek következtetni, hogy Baumann mégsem feltétlenül egy téveszmékkel küszködő ártatlan bolond, hanem tényleg maga a jóisten.

 

Kérdés, mi van olyankor, ha az ember úgy botlik bele Istenbe, hogy a legkisebb mértékben sem óhajtotta megtalálni – és mit tesz, ha a mennyei atyáról kiderül: korántsem mindenható.

Hans Rath regénye a helyzetkomikum áradása, a felhőtlen kacarászás közepette azonban néha bevisz néhány jól irányzott gyomrost. Például, amikor az inverz Brian élete átcsap Az ember tragédiájába, és Isten megmutatja Jakobinak: még a leghitványabb emberi élet is nyomot hagy a világban, különös tekintettel a mások életére.

Ezáltal tulajdonképpen egyikünk sem gondolhatja magát jelentéktelennek – ráadásul mi van, ha Isten úgy dönt, hogy Abel Baumann után épp bennünk születne újjá?

Rath úgy ír, mint egy stand up comedys, aki egy karosszékben hátradőlve a legtökéletesebb pókerarccal adja elő a legdurvább blődségeket: mintegy ügyet sem vetve rá, hogy az olvasó próbálja összeegyeztetni a röhögéstől hulló könnyeket a ­filozófiai mélységekkel.

Feszes, jó ritmusú párbeszédeiben, letisztult szövegei­ben nincs semmi mesterkéltség – máskülönben talán nem is működhetne ez az eleve abszurd alapötlet.

S hadd dicsérjük meg a magyar fordítót, Torma Pétert is, aki olyan finomságokra is ügyelt, hogy amikor Istentől azt kérdezik, fáj-e a feje, ő okvetlenül azt válaszolja: pokolian.

Hans Rath: Kell egy pszichológus, mondta Isten

Animus kiadó, 2106

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.