Szívbe markoló volt. Ott állt a híres Mike Love a színpad közepén, és nyomta, hogy „let’s get back together and do it again”, de hatvannyolc világszáma csak annyi embernek szólt a pesti Sportarénában, ahányan a labdarúgó NB I múlt heti Dunaújváros–Paks „rangadóját” tekintették meg a helyszínen.
Úgy ezerötszáz néző előtt lépett fel a Beach Boys a magyar fővárosban, a hatalmas csarnokot az érdektelenség miatt le kellett szűkíteni, s még a kis teremben is egész szektorokat takartak el fekete lepellel – akár hajdanán a vívóbajnokság televíziós közvetítései alkalmával –, hogy ne legyen oly kínos az üres lelátók látványa.
Igaz, nem a Beach Boys, hanem annak csak a maradványa járt minálunk: Love-on kívül eredeti tag nem érkezett hozzánk, bár Bruce Johnston már hatvanötben együtt játszott a B. B.-kvintettel, és 1978-tól egyfolytában a társasághoz tartozik. Sajnos az alapító Wilson testvérek közül az 1983-ban meghalt Dennis, valamint az 1998-ban elhunyt Carl már nem lehetett jelen, Brian pedig – Al Jardine-nel együtt –két esztendeje szakított a fennállás fél évszázados jubileumát ünneplő turnécsapattal. Hogy mivé válik a legendás együttes a nagy dalszerző Brian Wilson, valamint Jardine távollétében, az jó kérdés, mert bár a zenekar névhasználati joga állítólag az unokatestvér Love-é, a Wilsonok nélkül csak úgy Beach Boys a Beach Boys, ahogyan Bee Gees a Bee Gees a Gibb fivérek nélkül.
Ettől még az az öt session zenész, aki kiegészítette Love-ot és Johnstont, lehet tengerparti fiú... S persze mind elsőrangú muzsikus, mert – kis közönség ide vagy oda – a Rest of the Beach Boys is kérlelhetetlen a minőség tekintetében. Jóllehet Love hetvenhárom, Johnston pedig hetvenkét esztendős, a legendás együttesre oly jellemző, különleges hangzású vokálban a mély ma is mély, a magas most is magas. És tiszta, mint a kaliforniai Haw thorne fölött az ég csendes nyári hajnalokon. Azzal együtt is igaz ez, hogy Love láthatóan nehezen oldódott a szűk „családi” körben, elvégre Amerika zenekara – amely egy időben rendszeresen az Egyesült Államok nemzeti ünnepének szerves része volt július 4-én Washingtonban, ahol több százezres tömeg előtt játszott – egészen más kulisszákhoz szokott.
