galéria megtekintése

Bundakirály: Élveztem az életet

Az írás a Népszabadság
2014. 11. 27. számában
jelent meg.


Csepelyi Adrienn
Népszabadság

Két öltönyös testőr követi minden mozdulatát a könyvbemutatón. Wilson Raj Perumal halkan beszél, szinte motyog. Így látva, elég nehéz elképzelni róla, hogy nem is olyan régen ő volt a bundakirály: úgy mozgatta a futballvilág szereplőit, akár a marionettbábokat.

Két olasz újságíró, Alessandro Righi és Emanuele Piano független oknyomozó cége különböző tévécsatornák számára készített kisebb-nagyobb dokumentumfilmeket. Perumal nevével egy bundabotrányról szóló munka kapcsán találkozott a páros, és hamarosan fel is vette az akkor éppen börtönben ülő férfival a kapcsolatot. Egyikük sem sejtette, hogy talán minden idők legdöbbenetesebb sportbotrányának szálait göngyölíti majd fel.

A szingapúri csaló ugyanis megunta a börtönt, és vádalkut kötött a hatóságokkal, vallomásait pedig tollba mondta a kettősnek. A férfi hiteles – a rendőrség által legalábbis akként kezelt – beszámolóiból készült könyvet minden kiadó elutasította, mondván: az abban szereplő konkrét állítások jogi rémálomnak tetszenek.

Az itáliai szerződuó saját zsebből jelentette hát meg a könyv első verzióját, az anyag azonban Magyarországon jelenik meg először teljes egészében; igaz, a sajtótájékoztatón megjelent Andy Vajna kijelentéséből arra következtethetünk, hogy hamarosan meg is filmesítik a történetet.

 

Perumal előbb Debrecenben, aztán Budapesten telepedett le, és részletesen feltárta a hatóságok előtt a bunda világát. Nem dolgozik: üzleti ügyei révén Szingapúrból érkezik havonta némi pénz a számlájára, abból él. Facebook-oldalán bárki bejelölheti, s ha olyan passzban találja, bátran kérhet tőle fogadási tippeket.

Eddig senkit nem tett milliomossá ezzel.

Perumal: nem tiszta a kép
Perumal: nem tiszta a kép
Vémi Zoltán

Öt lefizetett játékos, fejenként tízezer euró. Perumal ilyen egyszerűnek írja le a bundázást Magyarországon, ahol szerinte – különösen az alsóbb osztályok és az utánpótlás meccsein – nagy hajlandóság mutatkozott a manipulálásra. Abban a könyv szerzőivel tökéletesen egyetért, hogy az internetes lehetőségek terjedésével a fogadási csalások esélye megsokszorozódik.

„Csakis az jelenthetne megoldást, ha a fogadóirodák szabályoznák, mely eseményekre és milyen kötésben lehet fogadni, illetve egy személy egyszerre hány meccsre fogadhat. Ha az utánpótlást sikerülne megóvni, talán javulhatna a helyzet.

De a manipulációt kiirtani nem lehet.

Ha valahol forróvá válik a talaj, a csalás megjelenik máshol. Lezajlik majd egy, az európaihoz hasonló botrány Dél-Amerikában is, aztán kezdődik minden elölről.”

Perumalnak sosem volt lelkiismeret-furdalása, nem érzi magát futballgyilkosnak.

„A labdarúgás nem élőlény, tehát nem is ölhetem meg. Finnországban, ahol börtönbe zártak, a vadászok legyilkolják a szarvasokat az erdőben. Én sosem tennék ilyesmit.” Amikor Kutasi Róbert halálát említem, kissé elsötétül az arca. „Tudom, hogy a bundabiznisznek vannak áldozatai, hallottam, hogy Dél-Koreában is megölte magát egy fogadási csalással vádolt játékos. Nagyon sajnálom őket, de nem tekinthetem magam közvetlenül felelősnek a halálukért.”

Szenvtelenül viszonyul korábbi „kollégáihoz” is, akik épp miatta ülnek rács mögött. „Börtönbe juttattam azokat, akik korábban csőbe húztak, s akik miatt én is leültem a büntetésemet.”

Mivel Perumal nem áll tanúvédelem alatt, nem volna meglepő, ha valaki az életére törne. A veszéllyel tisztában van, ám különös rezignáltsággal vonja meg a vállát: „Negyvenkilenc éves vagyok, kalandos évek állnak mögöttem. Élveztem az életet. Ha meg kell halnom, hát meg kell halnom. Nem félek.”

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.