Ilyen egy szív?

Antall József (1989. szeptember 15.)

Tényleg az életet szerette/szereti fényképezni. Azokat a pillanatokat, amelyek nem tolakodóak és harsányak, de amelyek a maguk szerénységében is igen fontosak. Egy születés feszült és gyönyörű pillanata, ahol a gyerek feje már kikandikál a világra. Kádár János, miután leszállt a Berlinből érkező vonatról, és a pályaudvaron a feleségéhez hajol. A feleség később megtörten botozik a Fiumei úti temetőben férje sírjánál. Mészöly Kálmán szövetségi kapitányt szétveti az öröm, miután legyőztük a norvégokat. Odébb káprázatos sportmozdulatok és az Érsebészeti Klinikán végzett szívátültetések képei, köztük a tálkában pihenő szív, amely iparszerű működését éppen bevégezte, vagy más testben kezdi meg, nem tudjuk.

„Iparos voltam világéletemben, hiszen mindig napilapnál dolgoztam, rohantam, és csak a pillanatok megörökítésére koncentráltam. (...) Így az előre átgondolt, komponált képek helyett maradtak számomra a villanások. Ezekből merítettem, remélve, hogy a külső szemlélők is megtalálják benne a nem várt helyzetek csodáját, és talán tovább gondolják a történetet."

Kádár János. Az utolsó kép a főtitkárról (1989. március 10.)

Ezt írja, üzeni a látogatónak Rédei a kiállítótér falán. A mondatok között nincsenek nagy ívű vagy formabontó igazságok, szerény közlés van csupán, ahogy a falakon szerény megmutatás, amely azonban tényleg történeteket mesél el egyetlen pillanatba sűrítve. Merthogy Rédei mester azokban az időkben fényképezett, amikor még nem volt digitális technika, neki még spórolnia kellett a nyersanyaggal, ennek megfelelően

egyetlen képbe kellett sűrítenie a történetet, a gondolatot, az egész életet.

A Cultiris Galériában látható, többségükben fekete-fehér fotói olyan emberekről, eseményekről mesélnek, amelyek egykor voltak, ma nincsenek. Az ő képein erősen sürgölődő orvosi csapatok láthatók, ma örülhet valaki, ha orvost talál. Az ő képein a hazai, élvonalbeli focimeccsek pillanatai még bravúrosak, a lelátók zsúfoltak, ma már az ilyesmi ritkaság a zöld gyep környékén. Rédei képein még van (igaz, csúnyácska) szív, ma már legfeljebb szívtelenség van.

De az ő képeit nézve legalább megtudjuk, milyen egy szív.