Szinte minden család életében előfordulhat egyszer, hogy egy megürült lakásban vagy pincében ismeretlen műtárgyakkal találkozik.
A hagyaték kezelése, értékesítése azonban azok számára, akik a művészettörténetről keveset, a műkereskedelemről pedig szinte semmit sem tudnak, nehéz döntések meghozatalát jelenti. Honnan lehet tudni, hogy értékes műtárgyakról van-e szó, melyik kereskedő megbízható, érdemes-e várni?
 |
| Tűzkő Péter azt ajánlja, nem kell egyből ajtót nyitni. Először e-mailben érdeklődjünk |
Tűzkő Péter, a műtárgypiacon közel 100 éve kereskedő BÁV műkereskedelmi üzletágvezetője szerint a legfontosabb megismerni a hagyaték darabjainak történetét, hogy kiderüljön, valódi műtárgyak birtokosai lettek-e az örökösök. Ennek kiderítésére érdemes szakembert keresni akkor is, ha valaki épp nem akarja eladni tulajdonát. Az adott alkotás fényképét előzetes szakmai vélemény kérése céljából e-mailben el lehet küldeni a kiválasztott szakértőnek, így elkerülhető egy vadidegen beengedése.
A Magyar Régiségkereskedők Országos Szövetsége tagjai közé felvett cégek korrektek és megbízhatók, ahogy a szakmúzeumok adatszolgáltatási osztályai is: az antik képekről a Szépművészeti Múzeum, a XX. századiakról a Magyar Nemzeti Galéria, a műtárgyakról pedig az Iparművészeti Múzeum illetékesei tudnak információval szolgálni.
 |
| Sipos Dániel szerint a festészetben a kis mesterek tájképeinek leáldozott |
Sipos Dániel, a 2011-ben megnyílt Biksady Galéria tulajdonosa praktikus szempontból, a közös érdek aspektusából közelíti meg a kérdést. Szerinte is a legjobb először aukciósházakat felkeresni egy-egy nagyobb hagyaték akár milliós értéket képviselő festményeinek, bútorainak, szőnyegeinek eladási szándékával. Az árverezők a közvetítői jutalékból élnek, azaz eladó és árverező közös érdeke, hogy minél magasabb áron keljen el a hagyaték egy-egy darabja. A galériák többségében, így náluk is a szóbeli értékbecslés ingyenes. Fontosnak tartja azt is, hogy egy nagyobb hagyatékot nem érdemes szétszedni, mert a kiválogatott egy-két értékes alkotás után megmaradt művek már nem keltik fel az érdeklődést.
A galériában évente többször találkoznak komoly, 50-100 darabos kollekcióval, ilyenkor önálló aukciót rendeznek.
Tűzkő Péter szerint fontos azt is kideríteni, hogy a műtárgy államilag védett-e. Ez azt jelenti, hogy bár külföldön kiállítható, de Magyarországon kívül nem értékesíthető. A védett alkotások nyilvántartása a Forster központ internetes oldalán található. Az aukciókon gyakran találkozni védett művekkel, ezért jobb előre tájékozódni.
 |
| Sarok szék: Sok lakásban található |
Sipos Dániel tapasztalata szerint a magyar képeket Magyarországon lehet jó áron eladni, míg a régi, ötven évnél régebbi bútorokra és szőnyegekre külföldön is vevők. Azonban bonyolítja az eladásukat a kiviteli engedély gyakori hiánya. A külföldi aukciósházak a hazaiakénál nagyobb jutalékszázalékkal dolgoznak, és a legtöbbször a katalógusképért, a csomagolásért, raktározásért és a biztosításért is külön díjat számolnak fel. Itthon minden árverezőnél nagyjából azonos árak vannak.
 |
| Art deco doboz |
Tűzkő Péter szerint mint minden másban, a műtárgyak között is változnak a divatok. 1945 után az állam monopolhelyzete miatt a múzeumi életben kialakult kánonok határozták meg a stílusok és korszakok hierarchiáját. A '90-es években az addigra megtépázott műkereskedelemben felbukkantak a piaci szempontok. A képzőművészetben divatba jött a római iskola, a nagybányai iskola és a Nyolcak. A bútorművészetben a barokk és a biedermeier volt népszerű, aztán az art deco. Mostanában sokan keresik a 90-es évek kortárs műveit, a 70-es, 80-as évek tárgykultúrája pedig új gyűjtőgenerációkat vonz. Nem csökken az érdeklődés az art deco ékszerek iránt, de a fiatalabbak szeretik a kortárs, nem nemesfém bizsukat is. Népszerű a retró kerámia – köztük Kovács Margit munkái. A festészetben a nagynevű kortársak – Fajó János, Keserű Ilona, Nádler István, Bak Imre vagy a londoni Sotheby'snél magyar rekordárat elérő Szűcs Attila – képeit keresik.
 |
| Szűcs Attila Érintését mintegy 6,5 millió forintért vitték el. |
Sipos Dániel tanácsa alapján nem érdemes a divat változásaira várni, mert túl hosszú ideig tart, míg egy stílusirányzat elnyeri, majd elveszíti népszerűségét. A bútoroknál kezd lecsengeni az art deco, az 50-es, 60-as évek retrónak nevezett stílusa válik egyre felkapottabbá, és nem is könnyű egyedi darabokat találni, de a 200-400 ezer forint értékű és a nagy névhez köthető milliós képek újra kelendők.
A kezdő műgyűjtők számára nehézség, hogy a műtárgyállomány véges, nagy kvalitású alkotások jellemzően 30-40 év forgással bukkanhatnak fel. Befektetői attitűddel a kortárs művek gyűjtését megnehezíti, hogy kockázatos megjósolni egy-egy alkotás időtállóságát és értékét, míg egy lezárt életmű esetében 3-5 év alatt bőven a banki kamat fölötti megtérüléssel számolhat az, aki a műgyűjtésből remél profitot.
