A kurátor a legtudományosabbnak, egyszersmind a legkézenfekvőbbnek tetsző tagolást választotta: a tartalmi-tematikai csoportosítást. A Tradíciók szekció valóban a hagyománnyal, a fiatal Ámos Csodavárók vásznával és az érett Ámos zsidó ünnepeket felsorakoztató linóleummappájával kezdődik, és a már említett népművészettel és népművészet-értelmezéssel folytatódik.
|
| Bálint Endre: Allegro barbaro I., 1971 |
Ám beleillik a terem képébe – valóban beleillik – a nép, a paraszti élet másfajta, az alföldi piktúra szerinti értelmezése is. Rudnay egyik főműve, a Gömöri parasztpár, a korai Fényes Adolf erős-pompás realizmusa, Koszta ritka állatábrázolása, amely címe szerint Szentesi tanya tehénnel, de lényege szerint a tehén súlyos, verőfényes apoteózisa.
 |
| Hantai Simon: Gesztus, 1969 |
Korunkban az elméleti kiállítástervek, a kurátori koncepciók persze eleve arra valók, hogy legyen mitől eltérnie,mit kibővítenie a gyakorlatnak, és a Térben meg az Időben ideája különösen alkalmas a nagyvonalú értelmezésre. Megint csak: a látogató örömére. Így kerülnek a tér fogalma köré Vajdán kívül a vajdai drámavonalat a maga kemény módján folytató Ország Lili táblái, meg Máttis Teutsch Lélekvirágaiból három is.
Sajátosan elegáns rendezésben, amelyben ezek a nagyon erős, nagyon különböző művek nem nyomják el egymást, nem rivalizálnak, csak őrzik magabiztos karakterüket, mint egymás közelében Kondor órás női feje és – ismét kuriózum – Román György tagolatlan képi emlékezése Tiszazug tragédiáira.
 |
| Máttis Teutsch János: Kompozíció (Lélekvirág), 1922 |
A rendezés optikai avatottsága, a szó konkrét és átvitt értelmében színessége él fent és lent.
Fent magyar és részben külföldi kortárs művészek piktúrája, az utóbbi fél évszázad Korniss kalligráfiáitól Hantai nonfigurációjáig, feketített és színdinamika szerint festett falak, transzparens feliratok, színpadi világítás. Lent, a földszinten szokvány aranyozott keretek, arcképek falat betöltő gyűjteménye, amely legalább ilyen izgalmas, és amely kétszeresen is alapot jelez.
Részint utal a köztudottra, hogy a gyűjtő arcképekkel, a leghagyományosabb műfajjal kezdte gyűjtőmunkáját egykor, másrészt akarva-akaratlan emlékeztet arra, hogy a magyar képi kultúra itt kezdődött. Továbbá: művész önarcképek Kmettytől Paizs Goebelig, kuriózumok Goldmann György Korniss Dezsőjéig és a húszas évek fiataljainak, Barcsayéknak az ugyancsak ritkaság rézkarc mappájáig.
|
| Ámos Imre: Csodavárók, 1932 |
Itt ők (a gyűjtemény) volnának azok a helyi erők, akik-amelyek máshol elfoglalni látszanak volt országosan fontos helyi képtárakat.
A KIÁLLÍTÁS MEGTEKINTHETŐ Újratervezés. Válogatás az Antal–Lusztig-gyűjteményből Modem, Debrecen. Január 31-ig látogatható
