galéria megtekintése

Hű Csehünk

0 komment


Fáy Miklós

Velünk marad. Mi pedig vele. Öt éve halott Cseh Tamás, és biztosan volt, akiben fölmerült a kétely, mennyire életrevaló az ő művészete, mennyire csak a kor, csak ő, aki fenntartotta. Hiszen ő is volt divatban, ő is lett divatjamúlt, ősz emlékező.

Ezt láthatta újra az ember a Duna Worldön, Szerelmes földrajz a sorozat címe, ismert emberek beszélnek a kedvenc tájukról, ami Cseh Tamásnál természetesen Bakonybél. Szép, minőségi televíziós munka, nyugodt, kényelmes, zöld, Dala István az operatőr-rendező, a beszélgetőtárs egy ősz, összefogott hajú Laci, Hollós László. Cseh Tamás most is egyszerre őrjítő és rokonszenves, átélem a tévések gyötrelmeit, amikor azt mondja, hogy akkor most erről nem akarok beszélni.

 

Azért jöttek össze Bakonybélben, hogy erről beszéljenek, az indián táborokról, hogy miért és mitől, és mit jelentett és mennyire komoly, ő meg lesöpri a kérdést. Inkább maga mellé húz egy Öcsi nevű embert, mondja el ő, hogy egy szál ágyékkötőben a boltban mi történt. Cseh Tamás mindennek látszik, csak indiánnak nem, ősz, szemüveges férfi, fekete ruhában, túl azokon az időkön, amikor még történnek vele a dolgok. Ennek megfelelően is viselkedik, ő már nem akar tetszeni senkinek.

Nem szürke a világ, és nem mondhatnám, hogy annyira hiányozna a szürke. Cseh Tamás azonban hiányzik

Közben meg mindenkinek akar tetszeni, még a tévéseknek is, miután kimondja, hogy „erről nem akar beszélni”, még ott ül a gyönyörű fák törzsénél, és gondoskodik a végszóról, azt mondja, „hayapi”, ami dakotául azt jelenti „beszéltem”. 

Egy pillanatig még ül, majd kivonul a képből, hogy csak a fák maradjanak, csak az ő üres helye, és közben tudja, hogy most a rendező-operatőrnek elterül a mosoly az arcán, ez lesz az adás vége.

Az a hely meg ma is üres. Üres is marad. Lehet mondani rá, hogy szerencsére, hogy nem kell már dalban elmondani, amit újságcikkekben is lehet, állampolgári közérzetünket nem kell el nem álló esővel, kocsmai bogarakkal és egyéb metaforákkal kifejezni, a szürke különböző árnyalatait nem kell enyhe orrhangú melódiákká formálni.

Nem szürke a világ, és nem mondhatnám, hogy annyira hiányozna a szürke. Cseh Tamás azonban hiányzik, mert egy vagy két generáció mégis benne találta meg azt, amit szerethet önmagában. A tétovaságot, lassúságot, passzivitást és az ezzel járó ellenállást, a kibekkelést, és amire nem is számítottunk, hogy végül sikerülni fog.

Hogy mit jelentett ez a sikerülés, arra már Cseh Tamásnak nem voltak dalai, ahogy ma már mindenki csak magának lehet passzív, azt nem mondhatja, hogy mindez még ellenállás is, hogy a tétlenségben van valami fölemelő, nemes és elegáns.

Arra sincsen megoldás, hogy mi legyen azokkal, akik már megszokták álmos önmagukat, a világra fejet csóváló úri mivoltukat. Semmi. Hallgathatnak Cseh Tamást, nézhetik őt időnként valamelyik eldugott csatornán, velük marad. Keveset mond, a többit mi tesszük hozzá, akik értjük, átéltük. Túléltük.

Szerelmes földrajz – Duna World

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.