galéria megtekintése

„Hisz egész Budapest látta...”

8 komment

Révész Sándor

Kollégáink szakszervezetet alakítottak és nyilatkozatban tiltakoztak, mert a kormány „lehetetlenné tette a gondolatok sajtó útján való közlését, és a rendszer csak az őt szolgáló pártsajtó működését engedélyezte”. Ez nem tegnap történt. Nem is a konszolidált pártállam és pártsajtó évtizedeiben. Hanem 1919 nyarán, amikor nem volt nehéz belehalni a proletárok nevében űzött diktatúra elleni fellépésbe, s aki belehalt, azt bizony a legkegyetlenebb ellenterror sem támasztotta már fel. 

A tiltakozók élén baloldali, liberális újságírók álltak. Kun Andor mellett és előtt a főszónok, Szász Zoltán, aki kifejtette, hogy ami itt van, az nem forradalom, ­hanem rémuralom.

Szászt másnap letartóztatták, bevitték a parlamentbe, ahol a Tanácsköztársaság politikai rendőrsége működött, s melynek pincéjében a Lenin-fiúk kínozták a vallani vonakodó foglyokat. A politikai rendőrség vezetője, Korvin Ottó személyesen hallgatta ki Szászt. Megkérdezte tőle, valóban ­mondta-e az előző napi beszédében, hogy amit ő csinál, az nem ellenforradalom, hanem szabadságharc. Persze, hogy mondta, épp ez volt beszédének egyik lényegi pontja, mert „az ellenforradalom fogalomnak van valami sötét, reakciós íze... jelezni akartam..., hogy beszédem szelleme nem a vendée-kkel, a királypárti és klerikális forradalomellenes mozgalmakkal rokon, hanem azt leheli, ami a forradalmak nemes alkateleme: a szabadságjogokért való küzdelem szellemét.” Szász fölteszi Korvinnak a költői kérdést: „hogyan is vonhatják Önök kétségbe a terror létezését?

 

Hisz egész Budapest látta heteken át a Teréz körúti Batthyány-palota vörös drapériás homlokzatán a felírást: »A hadügyi népbiztosság politikai terrorcsapata«. És valóban, a csapat tagjai terrorista identitással éltek, kihallgatásaik során is így beszéltek magukról. Vezetőjük, Czerny József emlékezete szerint Vágó Béla belügyi népbiztostól eredt a „terrorcsapat” elnevezés. A terror még sokáig pozitív jelentésű fogalom volt a Szovjetunióban, ahol aztán a sztálini „proletárdiktatúra” keretében meggyilkolták Vágó Bélát és a Tanácsköztársaság másik tizenegy népbiztosát, a budapesti Vörös Őrség parancsnokait, a Korvin Ottóval hevesen konkuráló Jancsik Ferencet és Seidler Ernőt meg a kommunista magyar emigráció javát.

Szász Zoltánt, miként a monitorlázadásban részt vevő ludovikás ellenforradalmárokat és még sokakat az antant magyarországi képviselője, Guido Romanelli fellépése mentette meg attól, hogy a „proletárdiktatúra” vasökle lecsapjon rá. Szász napra pontosan két évvel azután, hogy Korvin emberei letartóztatták, a „sötét, reakciós” ellenforradalmi kurzus börtönébe is bekerült és ott elég sok időt eltöltött, miután a rezsim számára kínos információkat és írásokat juttatott el a bécsi emigrációhoz. Szász haladó demokrataként úszott szembe a „keresztény-nemzeti” kurzus idején az antiszemita árral, harcolt a nők teljes választójogáért, a zsidók diszkriminációja ellen, és 1940-ben Schöpflin Aladár szép nekrológja búcsúztatta a Nyugatban.

Szász és Korvin épületes párbeszédét az Országgyűlés Hivatalában dolgozó történész új könyvében találjuk. A kötet majd háromnegyed részét dokumentumok és visszaemlékezések teszik ki. A Tanácsköztársaság politikai rendőrségének iratait, túszaiknak és foglyaiknak nagyrészt az események utáni hónapokban, években született visszaemlékezéseit és a „proletárdiktatúra” bukása után indított nyomozások, perek rendőrségi, ügyészségi, törvényszéki jegyzőkönyveit olvashatjuk itt, előttük pedig egy hetven­oldalas szabatos és hiperpozitivista leírást arról, mi történt 1919 májusa és augusztusa között az Országgyűlés főrendi szárnyán, melyet a politikai rendőrség foglalt el. A főemelet legfőbb helyiségeiben (Vadász-terem, Gobelin-terem) tartották fogva (általában rövid ideig) a régi Magyarország társadalmi, politikai, gazdasági elitjének jelentős részét túszként, megelőzési és megfélemlítési céllal.

A többi főemeleti helyiségben, a nyomozók szobáiban a régi rendőrségtől átállt (majd a bukás után visszaállt) detektívek által kitanított, a gyárakból, szakszervezetekből küldött munkás-rendőrök faggatták azokat a foglyokat, akiket – az előkelő túszokkal ellentétben – vádoltak is valamivel. A pincében pedig a fent említett és kínossá vált kegyetlenkedéseik, öldökléseik miatt feloszlatott terrorcsoport ide átmentett kemény magja bántalmazta szakszerű kegyetlenséggel azokat, akik nem vallottak. (Minderről számos részletet mesélt el B. Müller Tamás, amikor az érdeklődő újságírókkal bejárta a történések helyszíneit. Erről április 21-i számunkban olvashattak.)

Ez a hiperpozitivista hozzáállás ebben az esetben nagyon jótékony. A Tanácsköztársaság történetét végletesen eltorzították a keresztény-nemzeti kurzus és a pártállami diktatúra évtizedeiben is. A rendszerváltás után pedig egészen csekély tudományos érdeklődés mutatkozott iránta. A közbeszédben jelen van a Tanácsköztársaság kommunista vagy kvázi-kommunista apológiája, az immáron igen széles jobbszélen pedig felmelegítik és harsogják azt a „sötét, ­reakciós” és antiszemitizmussal színezett, majd százéves koncepciót, mely összerántja ’18-at és ’19-et, a bolsevizmust, a szociáldemokráciát és a liberalizmust, és rájuk hárítja át az úri Magyarország teljes felelősségét az ország tragédiájáért. Ebben a helyzetben aranyat ér egy könyv, melynek a legcsekélyebb köze sincs sem az egyikhez, sem a másikhoz, viszont feltár egy fontos és eddig feltáratlan területet a múltunkból.

A kötet nem hibátlan. Hiányzik belőle például a névmutató, hiányos az életrajzi gyűjtemény (nincs benne többek között a monitorlázadást vezető Lemberkovics Jenő, nem tudjuk meg belőle, ki is volt valójában Szász Zoltán, és mi történt vele a Tanácsköztársaság után stb.), vannak benne következetlenségek, hibás lábjegyzetek, a szövegre is ráfért volna még egy szerkesztői kéz. De mindez csak kevéssé mérsékeli az örömünket, hogy közelebb jutottunk a Tanácsköztársaság reális történetének a feltárásához és a hozzá kapcsolódó mérgező mítoszok eloszlatásához.

B. Müller Tamás:Vörösterror az Országházban – 1919. Országgyűlés Hivatala, 2016, 324 oldal, 4550 forint

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.