galéria megtekintése

Híradó nélkül nem volt mozi

1 komment


Miklós Gábor

Huszonöt éve eltűnt a magyar mozikból a magyar filmhíradó. Akkorra már rég vitatták a műfaj létjogosultságát. Firtatta ezt a Népszabadság cikke is, az 1983. május elsejei számban, egyszerre három fotóval. Az egyik a mozihíradó bevezető képét mutatta, az akkori állami „Kádár”-címert. Nekem a híradó a Rákóczi-indulót is jelentette. Ha felhangzott, be kellett fejezni a perecvásárlást a mozgóárusnál, rohantam, hogy el ne mulasszak valamit. Mozilátogató létemnek része volt a híradónézés, itt lettem hírfüggő.

Így készült a termelési riport 1983 tavaszán
Így készült a termelési riport 1983 tavaszán
Erdei Katalin / Népszabadság/archív

1983-ra a televízió eljutott szinte az összes magyar háztartásba. A magyar emberek ugyan akkoriban sokkal több napilapot, hetilapot vásároltak, mint mostanában, de a hírigényüket már jó ideje a rádió mellett a tévé elégítette ki. Két tévécsatorna naponta több híradót is sugárzott. Sőt a tv hetente leadta a Magyar Filmhíradót is. Ami más volt, jobb volt emlékeim szerint. Most végignéztem néhányat az 1983-as év mozihíradós termékei közül az interneten. Teljes híradót nem találtam, csak egyes riportokat, illetve önálló kis dokumentumfilmeket. (Remélem, jól emlékezem: a híradók heti kínálatában volt politika, nemzetközi esemény, kultúra, sport és valami kis bohóság, cukiság is. Belefért a tíz percbe.)

 

Egészen megdöbbentő darabokat látni. Ilyen a békéscsabai volt iszákosokból alakult antialkoholista segítő kör, vagy a szerződésbe adott ÁFÉSZ-vendéglő és bérlői története. A riport elején megjegyzik, hogy ezt a lehetőséget az ellenséges nyugati sajtó a kapitalizmus újjászületéseként mutatja be – pedig á, dehogy van arról szó. Igaz, kiderült, a bérlők civilizációs, újítási ambícióikkal felhagytak, és a kocsma kocsma maradt, mert erre volt igény. Cukiságnak pedig megnézhető az elég lehangoló tolvajfogó szkeccs, amelyet a budapesti Corvin Áruházban vettek fel abban az évben.

A lap megszólaltatta Illés György nagynevű filmoperatőrt, aki még 1935-ben világosítóként kezdte az akkori Magyar Film Iroda híradójánál a pályáját, majd 1945-ben folytatta az MKP cégénél, a Mafirtnál. Illés elmesélte: az operatőrök voltak a híradókészítés mindenesei, rendezők, riporterek, vágók is voltak egy személyben. Később sokan itt tanulták meg a szakma alapjait. Illés szerint nemcsak a száraz tényeket közölték, de moziélményt is nyújtottak, még az ötvenes évek szürkeségében is. Felsorolt pár nevet, akik itt kezdték pályájukat: Máriássy Félix, Jancsó Miklós, Szabó István, Mészáros Márta, Huszárik Zoltán. A cikkben megszólalt Bokor László, a híradókat is gyártó Mafilm Híradó és Dokumentum Stúdió vezetője. Azt mondta: a műfaj jogosultságát vitatják ugyan, de szerinte van biztos jövője. Ezt az önálló kisfilmek, dokumentumok gyártásában látta, azaz a mindennapok rögzítésében.

Tévedett. Ez a műfaj is történelmi kategóriának bizonyult és elmúlt, pontosabban megmaradtak egyes darabjai dokumentumnak a huszadik századról. És arról, hogy a mindenkori hatalom miként akarta a filmfaló publikumot megfelelő politikai nevelésben és tájékozottságban tartani. A drága műfajnak, ahogy a hagyományos mozinak is, befellegzett. A multiplexekbe ez már nem fér be. Pedig a nem is olyan régi múltban még Híradó Mozi is létezett Budapesten a Nagykörút és a Dohány utca sarkán, ahol a heti híradókon, a világmagazinon túl mindenféle dokumentumfilmet, természetfilmet, szórakoztató animált filmeket is vetítettek. Szünet nélkül. A magamfajta függők akár többször is végignézhették a műsort. Ma viszont egy karizmatikus kisegyház imaterme működik a mozi helyén.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.