November végi vasárnap volt. Jó régen, 1989-ben. Néhány tanácsadó gyűlt össze Helmut Kohl oggersheimi házában, s a megbeszélés eredményét, a német újraegyesítéshez vezető tízpontos akciótervet a kancellár néhai felesége gépelte le. A többi már történelem, az írógép múzeumi tárgy Bonnban.
Majd huszonhét évvel később egy újabb tízpontos akcióterv bukkant fel Kohl oggersheimi otthonában. A schengeni övezet megmentésére és a menekülthullám kezelésére szánt dokumentumot Orbán Viktor vitte magával. Az a liberálisból lett konzervatív politikus, akit Kohl politikai értelemben közép-európai kedvencének tekint. S akinek látogatására ugrik a német sajtó is, hiszen a magyar kormányfő nézeteivel és cselekedeteivel ingerlő, egyben csábító személyiség. A menekültválság egyik mellékhatása, hogy a magyar kormányfőből német belpolitikai szereplő lett. Eddig Orbán csak a kisebbik kereszténypárt, a bajor CSU kedvencének számított.
Horst Seehofer pártelnök és tartományi kormányfő elsősorban Angela Merkellel szembeni politikai játszmájához használta fel magyar kebelbarátját, aki szívesen asszisztált ehhez. S az elmúlt hat évben oda-odaszúrt a kancellárnak – emlékszünk rá, nem kizárólag menekültügyekben.
