A történet az újvidéki Fórum Könyvkiadó szegedi bemutatóján hangzott el, a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kunó Könyvtárában. A Fórum és a Magvető közösen adta ki Várady Tibor könyvét Zoknik a csilláron, életek hajszálon címmel. A kötet „jogásznovellákat”, „pernovellákat” tartalmaz. Ilyen műfaj nincs, de mégis van: Várady újraolvasta a jogászdinasztia gondosan megőrzött periratait, és – a tényeket, sőt a legtöbb helyen a pontos neveket és helyszíneket is megtartva – novellaszerű történeteket formált belőlük.
A poros aktákról lehámlott a mindenkori jogászkodás, és megmaradtak az emberi sorsok, továbbá a kor levegője, amely bizony a vajdasági Bánátban igencsak sokszor és sokat változott.
E történetek gyakran asszonyokról szólnak, akiknek sorsa az üldöztetés előli menekülés. A második világháború idején a németek által megszállt Bánátban gyakori jogeset, hogy magyar–zsidó házasságok nem zsidó tagja válik – mindegy, hogy ez álválás, vagy a rossz házasság miatt valódi –, hogy mentsék a közös vagyonból, amit lehet. Később németekkel történik ugyanez. Gyakran üldözésről szólnak e történetek. A háború vége előtt a felheccelt németek közül kerülnek ki az üldözők, aztán a partizánok megérkezése után ők válnak üldözötté. A XX. században oly könnyen átjárható volt ez a határ, különösen ilyen vidékeken, mint a sokféle etnikumú, vallású, durva háborús és politikai változások által érintett Bánát.
A Fórum kiadó fennállása óta 2250 művet adott ki, írónemzedékeket fedezett fel, jelentős írói pályákat segített kibontakozni.
Várady Tibor könyve előszavában Tzvetan Todorov bolgár-francia történész és esszéíró A fenyegetett emlékezet című írását idézi: a XX. századi totalitárius rendszerek egyik eszköze az emlékezet eltüntetése volt. Várady továbbfűzi a gondolatot: az is felerősíti az emlékezet eltűnését, ha eltűnnek az emlékezet hordozói: azonos valláshoz, kultúrához tartozó kisebb-nagyobb népcsoportok, korosztályok.
Ilyen korokból diadalívek, emlékművek maradnak, az élet feledésbe merül. Valahogy úgy, ahogyan szülővárosában, Nagybecskereken, ahol hidakkal zárták el a Bega folyót, hogy mesterséges tavakat létesítsenek, de a tavakból pocsolya lett, majd az is eltűnt, és ma kiszáradt folyó fölött ível át a híd.
Ennek a kisebbségbe szorult világnak, kultúrának a kollektív emlékezetét őrzi az 1957-ben alakult újvidéki Fórum Könyvkiadó, amely a konszolidálódó titói diktatúrában a magyar kisebbségi kultúra monopolhelyzetű, de a minőséget és a változatosságot mindenkor szem előtt tartó műhelye lett.
A Délvidék elcsatolása és a jugoszláv kommunista rendszer konszolidálódása között nem volt állandó szellemi műhelye a vajdasági magyarságnak. A Fórum jelentős állami támogatással, létező, de nem túl közeli korlátokkal adott „fórumot” a műfajában, tárgyában változatos kisebbségi kultúrának, tudománynak. Hídszerepet is betöltött: a délszláv szellemi termékeket magyarra, a magyarokat „szerbhorvátra” fordította.
A Fórum kiadó fennállása óta 2250 művet adott ki, írónemzedékeket fedezett fel, jelentős írói pályákat segített kibontakozni. A Fórum adja ki a Kárpát-medence legrégebbi magyar irodalmi-művészeti folyóiratát, az 1934 óta folyamatosan megjelenő Hidat, a Létünk című tudományos periodikát és az 1971-ben indult Új Symposion című folyóiratot.
A szegedi Fórum-nap zárásaként a Híd folyóirat körül tömörülő legújabb generáció, a Híd Kör tagjai olvasták fel prózáikat, verseiket a Dzsesszkocsmában. Név szerint: Barlog Károly, Benedek Miklós, Lábadi Dávid, Lábadi Lénárd, Oláh Tamás és Terék Anna. A felolvasást követően DJ WB39 ringatta el dallamaival a múlt ijesztően mély kútjába, az ismeretlen jövőbe és a söröspoharakba révedő közönséget.
