Minek alapján jelenthetjük ki egy politikusról a tévedés legkisebb kockázata nélkül, hogy hazudik? Mozog a szája.
Ez a humornak szánt közkeletű vélekedés azonban valamennyiünkre igaz. Szinte mindenki hazudik, és csaknem folyamatosan. Vegyük a legártatlanabb hazugságokat! Nem sokan mondják kora reggel a karikás szemmel a fürdőszoba felé botorkáló feleségük kérdésére, „Most is szépnek látsz?", hogy „Nem, este, sminkben, a félhomályban jobban néztél ki". Senki sem mondja a partnerének az egyéjszakás kaland végén, hogy „ennyi volt". Csak többé nem veszi fel a telefont. Valamint: „Ügyes vagy, drágám", mosolyog a feleség, miután párja fél nap alatt összerakta az IKEA-széket, miközben arra gondol, annak idején miért nem a Hufnágel Pistit választotta.
Igazat mondani nem könnyű. Ezért inkább hol kényelemből, hol merő tapintatból hazudunk.
Pamela Meyer Verj át, ha tudsz! című könyvében azt írja, naponta 200 alkalommal hazudnak nekünk. Pont úgy és annyiszor, ahogy és ahányszor mi hazudunk másoknak. Hazugságaink többsége apró füllentés, néhány fajsúlyosabb azonban, ha nem kapcsolunk időben, tönkreteheti a karrierünket, a családi életünket, egyáltalán: az életünket. Hazugságok hálózzák be mindennapjainkat, miközben ezeket csak alig több mint az esetek felében vesszük észre.
