A kiállítás – miként az A38-on tavaly év végén megrendezett Wahorn-fesztivál volt – ezúttal is mozgalmas lesz, február 20-án a Wahorn Airport, 27-én, azaz a zárás előtt pedig a Magyar Nemzeti Wahorn Klub szakfelügyelete alatt működő másik zenekar, a Noise Flowers c. formáció fokozza majd az atmoszférát a Balaton utcai terekben. A koncepció ugyanaz, mint mindig: a zenészeknek nem szabad tudniuk, mit fognak játszani, és nem szabad azt játszaniuk, amit már játszottak. Ígéretes.
|
Az avantgárd művész a Kati a gumicápán című műve előtt
Földi Imre / Népszabadság |
A képzőművész mostanában párjával, a szintén képzőművész Töttös Katával alkot mezőszemerei otthonukban, de a folyamat részleteibe nem óhajtott belebocsátkozni. Örömmel osztotta meg viszont, hogy hamarosan több fellépése is lesz zenekaraival, valamint hogy videofilmet készül forgatni a Belga együttes Rendőrmunka c. melódiájához. A lemezen hallható másik számban, az Egyszer fent címűben ő is közreműködik mint énekes és szaxofonos: ez élete első zenés produkciója, amely slágerlista-vezető lett – hívta fel a figyelmünket némileg büszkén.
Művészet és közpénzek
Wahorn András, mint egyszer elárulta, a mezőszemerei társas magányba vonulása előtt három közegben érezte otthon magát: a kocsmában, műtermében és a Fiatal Művészek Klubjában. Kíváncsiak voltunk, mit szól hozzá, hogy a mai fiatal művészek a Fekete Györgynek nevezett hajóágyú legutóbbi elszabadulása után a minap nyíltan közölték: mostantól nem pályáznak NKA-pénzekre. „Ez tetszik" – reagált az alkotó, aki azt vallja: amikor egy művész az államtól pénzt kap, akkor olyan emberek pénzét kapja, akik ezt a pénzt amúgy nem adták volna oda neki. A művészetért az fizessen, akinek kell. Azaz maximálisan egyetért a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának döntésével – biztosította lapunkat.
Mint sokak előtt ismeretes, Wahorn András szerteágazó művészeti tevékenysége mellett egy ideje új szerepet visz: állandó résztvevője a Hírt TV Szabadfogás című politikai megbeszélőshow-jának. Az aktív részvételre az a meggyőződése sarkallta, hogy nincs izgalmasabb, mint amikor eltérő világnézetű, felfogású embereket terelnek egyazon álmennyezet alá. Az elmúlt hetek fénypontjaként Gaudi-Nagy Tamás bejelentését nevezte meg, aki saját állítása szerint Brüsszelben előrehaladott tárgyalásokat folytatott az oroszokkal Erdély és a Felvidék visszacsatolásáról. Érdeklődésünkre, hogy volt-e már olyan pont, amikor úgy érezte, leginkább egy sallerrel tudná tágítani a vitakultúra kereteit a meglehetősen hangos műsorban, azt mondta: nem. Az ordas gondolatokat is el kell tudni tűrni, mert ha nem engedjük felszínre őket, nem tudjuk megelőzni az ordas tetteket.
Wahorn festményein azonban, ellentétben több kortárs alkotással, hiába keressük az aktuálpolitikát és annak bármely szereplőjét. Csak egyszer ragadta el a hév, amikor 1975-ben megfestette a Miniszter Mercedessel elmegy a 251-es italbolt előtt című képét, kétszer már nem, mert a művészet számára a szabadságot jelenti, márpedig a politika csupa kötöttség, ezért nem érdekli. Valójában Wahorn a tévében sem politizál, hanem filozofál. Az élet kérdéseiről beszél, nem Orbán Viktorról, aki szerinte „semmi ahhoz képest, mint ami, mondjuk, a pina".
Névjegy
Wahorn András
Munkácsy-díjas autodidakta avantgárd festő, grafikus, filmes, webdizájner és zenész Budapesten született 1953-ban. Az A. E. Bizottság zenekar alapító tagja, az egyetlen magyar képzőművész, akinek több műve is megtalálható a New York-i Museum of Modern Artsban. Élt Kanadában és az Egyesült Államokban.
Wahorn Forever 1960–2015. B55 Galéria és MissionArt Galéria, Budapest. Megtekinthető: február 27-ig
