Jancsó Miklós a Lengyel József-regényből készített korszakos filmje köré komponálták meg a kiállítást, amely a Kádár-korszakot idézi meg az ipar- és a képzőművészet jellegzetes termékeivel-alkotásaival.
Hercegnő, én ott voltam benne, mondhatnám az Így írtok ti-beli Balázs Bélával, esetleges elfogultságaimat magyarázandó. Igaz, a hatvanas években nem volt háború, mint tizenhatban, és a korról szóló mostani kiállítás sem poétikus Balázs Béla-i háborús napló. Ellenkezőleg. A Bálnában béke – a kor stílusánál maradva: békés egymás mellett élés – uralkodik. Ha a látnivaló a bejáratnál az Oldás és kötés nem túl épületes vitájának szöveggyűjteményével, obskúrus, naiv és kényszeredett szövegek montázsával kezdődik, rögtön ott van vele szemben a kor székiparának oldott, színes, jókedvű jelenléte.
 |
| Fotó: Koncz György / Népszabadság |
Kagylószékek, merészen lyukas, hajlított ülőkék, élénkszín buklé- és még modernebb (szörnyű) műbőr huzatok; mindazok, amelyek a beljebb megismerendő, megemelten átlagotthonok és választékosan átlag-vendéglátóhelyek korabeli tartozékai. A kiállítás rendezőelve – igen szellemesen, igen hasznosan – a Jancsó-film. A kurátor Mélyi József úgy mutatja be a kiválasztott 1963-as esztendőt, annak kicsit a történetét, részletesen a művészetét, hogy az az évben mozikba került Oldás és kötéshez igazodik, annak jeleneteihez, szereplőihez, sőt kellékeihez kapcsolja tárgyi mondanivalóját. Ránagyít egy-egy jelenségre, amint ezt a főcímben is hangsúlyozza, részletekre koncentrál, gondolati halmazokat rak egymás mellé.
