galéria megtekintése

Harsány Richard

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 31. számában
jelent meg.


Horváth Gábor
Népszabadság

Meg lehet-e bízni valakiben, akit a rendőrök meztelenül szednek össze a Central Parkban, úgy, hogy hímtagját és nyakát szexuális játékból kifolyólag egy madzag köti össze, és tudatmódosító szer hatása alatt áll? Tudhatja egy ilyen alak, mi folyik a világban? El tudja magyarázni, mitől zuhan vagy indul a csillagos ég felé a tőzsde, hogyan keressük és hogyan költjük a pénzünket? Ne siessük el a választ, nézzünk előbb bele Richard Quest este tízkor kezdődő műsorába a CNN-en!

A Liverpoolban született, a leedsi, majd az amerikai Nashville-ben, a Vanderbilt Egyetemen jogot, illetve rádió zást tanult Questnek mázlija van, mert a neve eleve keresést, kutatást, expedíciót jelent.

A folyton kíváncsiskodó, izgága, világutazó műsorvezető esetében szinte úgy tűnik, mintha tudatosan választott volna magának művésznevet. Egyórás gazdasági műsorának címe is szójáték: „Quest Means Business”, vagyis Quest komolyan gondolja, illetve, ha úgy akarjuk, Quest üzletet hoz. Az 52 éves brit régóta a kábelcsatorna sztárja, 1998-ban a BBC üzleti tudósítójaként érkezett New Yorkba, s három évvel később szerződött át az amerikaiakhoz a Business International című műsor kedvéért.

Azokból az évekből emlékezetes harsány, szinte kiabáló beszédmódja, bizarr, mindenben a furcsát, a humort kereső stílusa. Úgy beszélt bonyolult gazdasági és politikai kérdésekről, mintha tizenkét éves gyerekzseni lenne: rácsodálkozott a világra, de mindent rögtön felfogott és el is tudott magyarázni, legyen szó az euró bevezetéséről vagy a Concorde utolsó repüléséről.

 
„Semmi sem az, aminek látszik.” Richard Questet mindenesetre érdemes nézni
„Semmi sem az, aminek látszik.” Richard Questet mindenesetre érdemes nézni
Ben Gabbe / AFP

2006-ban hívták az Al Jazeerához, amit azzal utasított el, hogy egy meleg zsidó számára aligha lenne jó az ötlet. Azután 2008-ban megtörtént az a bizonyos hajnali incidens a Central Parkban, amelyről később azt mondta, sajnálja a dolgot, de hát semmi sem az, aminek látszik.

Ezek után egy komoly tévé nyilván kirúgta volna, ám a CNN nem feltétlenül akar komoly tévé lenni, inkább olyan, amelyiket érdemes nézni. Érdekes hozzáállás, de 34 éve működni látszik. A keddi Quest Means Business az Inmarsat nevű brit távközlési cég londoni központjában készült riporttal kezdődött: hogyan tudták irányjelzés nélküli rádiószignálokból megállapítani, hol zuhanhatott le a maláj légitársaság rejtélyesen eltűnt MH370-es járata.

Aznap hozták ugyanis nyilvánosságra a gép utolsó útját leíró adatokat. Miközben humoristák már a CNN-en viccelődnek, hogy ideje lenne abbahagyni a gép utáni nyomozás szenzációként való beállítását, Quest olyan szívós munkát és technikai részleteket mutat, amelyek láttán a civil csak a kalapját tudja megemelni.

Elérzékenyülésre azonban nincs idő, jön a következő téma, a francia Thomas Piketty szenzációt keltő könyve (A tőke a XXI. században), illetve az arról fellángolt vita. Piketty szerint a jövedelmi különbségek már olyan szintet értek el, mint száz éve, az I. világháború előtti időszakban.

Chris Giles, a Financial Times gazdasági szerkesztője azonban hibásnak véli a figyelembe vett adatokat és statisztikákat. Egy rövid bevágás erejéig megjelenik a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója, Christine Lagarde („a bankok akadályozzák a kilábalást”), és Bill Clinton, majd Obama gazdasági főembere, Larry Summers („nem szabad egy könyvre alapozni a gazdaságpolitikát”).

Vágtatunk tovább, igaz-e, hogy a fogyókúrázók közül a diétás üdítők rabjai többet fogynak, mint akik csak vizet isznak. (Állítólag igaz, de a tanulmányt az üdítőgyártók szövetsége finanszírozta, Quest mindenesetre a Diet Pepsibe és a Diet Coke-ba is belekóstol: „esélyegyenlőséget hirdetünk a hirdetőknek”.)

Majd jön Summers az európai parlamenti választások tanulságával („a választók az európai elit gazdaságpolitikájáról mondtak ítéletet, a megszorítás megbukott, de ez nem jelenti, hogy az esztelen populizmus korszaka jönne, nincs túl késő a korrekcióhoz”). Levezetésként harcok Donyeckben, és kis eszmefuttatás arról, hogy zuhan a Twitter árfolyama, erről persze nem csiripelnek a madarak. A konklúzió? „Élő adásban ne igyunk böfögtető üdítőket!” Továbbá az is, hogy kíváncsiság, IQ és stílus teszi a tévést.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.