Voltak, akik megelevenedett domborművet, mások földönkívüli jelenést láttak benne. Pedig csak egy gyöngy nagyságú fúrófej volt. A fémdarab azonban a túlélés reményét jelentette a 2010 augusztusában 700 méter mélyen rekedt harminchárom chilei bányász számára.
Tizenhét nappal azután, hogy egy iszonyatos méretű – a New York-i Empire State Buildingnél magasabb, s a felhőkarcolónál kétszer súlyosabb – leszakadt hegydarab fogságba ejtette őket, a felszínről lefelé fúró csapat végre elért hozzájuk. Ami a sötétben vegetáló emberek számára egyetlen bizonyosságot jelentett. Dios existe. Van Isten.
 |
| A bányászok (fent) – akik itt már az akkori chilei államfő, Sebastián Pinera társaságában ünnepelnek – közel hetven napot töltöttek a sötét mélyben José Manuel de la Maza / Reuters |
A fenti jelenetet Héctor Tobar írja le magyarul is megjelent sikerkönyvében. A sötét mélyben (Deep Down Dark) lehengerlő erejű riportregény, a neves amerikai újságíró, az Oregoni Egyetem tanára a szörnyű tragédiának indult bányaszerencsétlenség, majd világszenzációként végződő kapszulás mentőakció történetét meséli el. Mégpedig úgy, hogy igyekszik a harminchármak mellett a családtagokat, főleg a feleségeket, barátnőket, szeretőket, valamint a katasztrófával „úszó" más szereplőket, elsősorban a politikusokat bemutatni.
– A harminchármakat a külvilág celebként kezelte, miközben egy iszonyatos trauma túlélői voltak. A bánya terrorizálta őket, a föld folyamatosan mozgott, vészjóslóan morajlott körülöttük – mondta egy interjúban Tobar. Hónapok múltán mindegyikükön kijöttek a poszttraumatikus sokk tünetei, a rémálmok. – Volt olyan interjúalanyom, aki egész testében reszketett. Ezek az emberek tényleg szembenéztek a halállal – idézte fel.
