Mint Ronaldo a nyögések között

Olyan zajegyvelegeket amelyektől átlagember amúgy a falra szokott mászni, ha szabad ilyen egyszerűen. Az első teremben például Christian Skjodt dán hangművész installációja kapott helyet, mely nem más, mint a teremben felfüggesztett kétszáz hangszóró, melyek mindegyikéből furcsa percegés hallatszik, és mint egy ismertető szövegből megtudjuk, ezeket a hangokat a terembe beszűrődő fény, valamint az emberi test mozgása is alakítja.

Igyekszünk tehát a hangszóróerdőben kiismerhetetlenül mozogni, mint mondjuk, Cristiano Ronaldo, de a finom hangváltozásokat mégsem érzékeljük, a hiba biztosan a mi készülékünkben van. Zavarban vagyunk a következő teremben is, ahol Bernhard Gál osztrák művész hanginstallációit vesszük fülügyre, az egyik sarokból az Álmos madár című alkotás hangjai hallatszanak, a másikból egy otthon hangkörnyezete bugyog fel, középről meg a térben elhelyezett, szűken világított teafőzők zajai óvakodnak elő. Jozef Cseres és Jon Rose alkotása a fiktív Rosenberg-dinasztia történetét mutatja be a kitalált család fura tárgyain, dokumentumain, hegedűnek tetsző giccsein, és persze zenén keresztül.

Odébb egy teremben egyetlen zongorahúr feszül a mennyezet és a padló között, mely az épület rezonanciáját alakítja hanggá. Hans W. Koch 12 hangszóró, egy vetített óra és egy mikrofon segítségével a kvintkört jeleníti meg (az átlagnézők közül ki mondja meg, mi az?), Várnai Gyula egy hoszszú, fekete hangszórósorral és egy céltáblának tűnő hangszóróval kilőtt és a céltáblába csapódó nyílvessző hangját idézi, Arturas Bumsteinas pedig barokk színházak szélgépeinek sustorgását vitte a Műcsarnokba.

Hans W. Koch: Kvintkör Fotó: Veres Viktor

Persze a látvány és a hallvány, valamint a kiállításhoz tartozó kísérőprogramok – vetítések, tárlatvezetések, koncertek, irodalmi programok, tánc- és múzeumpedagógia-órák – összességükben sokkal érdekesebbek, mint az azokat felidézni kívánó szavak. Érdemes ellátogatni a Műcsarnokba, mert kiderül, hányféle megközelítése lehet a hangoknak, zajoknak, legyenek természetesek, mesterségesek, közönségesek vagy művészi szándékúak.

Senki ne számítson bájos hangkulisszákra vagy meditációs hangmasszákra, jegyezze meg ezzel szemben John Cage kortárs zeneszerző egyik, a kiállításon is olvasható mondását: „Akárhol vagyunk, többségében zajt hallunk. Ha nem figyelünk rá, zavar minket. Ha figyelünk rá, magával ragad.”